Veletek is előfordul, hogy rettegtek a szüléstől, főleg, hogy közeleg a nagy nap?

Előző terhességemnél 2 héttel előbb érkezett el a szülés ideje váratlanul. Nem volt időm félni, így amikor elkezdett szivárogni a magzatvíz, szó szerint a pánik szélén voltam. Annyit éreztem, hogy menjünk be azonnal a kórházba, no de amikor már figyelem közepe lettem, csillapodott minden fizikai és egyéb izgalmam. Mindig mondták, mit csináljak. Nyugodt, mosolygó emberek vettek körül és folyamatosan diagnosztizálták, hogy mi van velünk.

Most viszont van még másfél hetem (jobb/rosszabb esetben), agyon izgulom magam, teljesen lelkileg össze vagyok törve, magam alá kerültem, türelmetlen vagyok.

"Jobb félni, mint megijedni?" Nem is tudom...

Én eddig 2x születem. 2 hét múlva hétfőre vagyok kiírva.

Jobban félek mint az első kettőnél :(

Én is próbálok nem figyelni rá, elterelni a gondolataimat... Nem megy. Valahol én is a "rettegek" szélén állok már :S

Egyébként valaki írta, hogy aki fél annak nehezebb.. Szerintem ebben tuti van valami-én is azért próbálok meg nem törődni ezzel az érzéssel.

Beszélgess valakivel a félelmeidről-sokat segíthet. Én senkinek nem mondtam, legszívesebben elmondanám a páromnak.... De aztán mégsem.

Egyébként az is igaz, ahogy eljön az idő elmúlik a félelmed--féltem a lányommal is (de nem ennyire), ahogy elfolyt itthon a víz mintha elvágták volna. Talán az izgalom váltotta fel, v. a várakozás-nem tudom.

Nagy kalappal a nagy napra :)

15:12 vagyok:

Nem is konkrétan a szüléstől félek. Ez egy érdekes dolog, persze beképzelek "hülyeségeket", hogy jaj csak ne így, ne úgy... legyen...

Agyilag beértem, hogy nincs visszaút, valahogy ki kell jönnie, ez nem tart vissza. Hanem mindinkább, hogy az utolsó pillanatig a babával ne legyen semmi gond. De velem sem, hiszen van már egy iskolás kisfiam, családom, ahol nem engedhetem meg magamnak, hogy problémák legyenek. 36. évemben vagyok, a terhességem előtt is kialakult egy miómám, sok problémám volt, koromnál fogva is sokat aggódtam, hogy ne legyen babuval semmi baj. Most a végén pedig szeretnék túl lenni rajta. Talán ennyi az egész. Kint lehet, hogy biztonságosabb...

Mi a 37 hétnél járunk, hát én néha annyira bepánikolok, hogy magam is meglepődöm rajta, nagyon nehéz nem pánikolni, nálunk első baba, remélem minden rendben lesz.

gyors és könnyű szülést nektek!