A császáros szülésről mi a véleményetek? Milyen tapasztalatok vannak róla?

Én mindig is rettegtem tőle...ahogy megtudtam, hogy terhes vagyok, az első perctől kezdve csak természetesen szerettem volna szülni. Viszont attól nem féltem.

De a sors úgy hozta, hogy muszáj volt császározni, mert a kislányomnak esett a szívhangja minden fájásnál, és nem volt választásom, a lányom egészsége volt a legfontosabb.

Meg kell mondjam, kellemesen csalódtam benne. Érzéstelenítéssel csinálták, és bár másnap a felkelés pokoli rossz volt, mégsincs róla rossz emlékem.

Nálam 1 hetes túlhordás volt, indított szülés -burokrepesztés- , "gyenge" fájások, romló szívhang. Az osztályvezető orvos döntésére császár lett. Nem altatással, érzéstelenítéssel. Nekem nem voltak fájdalmaim, nem volt semmi komplikáció.

Nem vágytam császármetszésre, szerettem volna relative egyedül világra hozni a gyerekemet, de különösebben nem rázott meg, hogy nem éltem át a természetes szülést. A lényeg számomra az volt, hogy a gyerekem egészségesen jöjjön a világra.

Szia!

Nekem eddig kettő volt. Az első maga a pokol. A lényeg annyi, hogy belül iszonyat gyulladás, a hemoglobinom kritikus szinten alul. Sürgősségi császár volt. Rengeteg vért vesztettem. A felkelés? Bár ne kellett volna. Összeestem az ágy mellett. Napokig alig tudtam magamról.

Nem volt konkrét betegség, csak furcsa laboreredmények! Kaptam vért, gyógyszereket, fájdalomcsillapítót. A fejem úgy fájt, mint soha azelőtt. Sokszor majdnem elájultam. Mikor a nővér vagy a szülésznő látta, hogy fehéredek, elkapott, leültetett. Szörnyű volt. Allergiás lettem a ragasztóra, amit a vágásra raktak..... A legnagyobb ellenségemnek sem kívánom.

A második.... előtte nap befektettek, minden laboreredményem oké volt. Reggel bekötötték az infúziót, felrakták a katétert, érzéstelenítés, és pár perc múlva megláttam a lányom. 6órával később egyedül pattantam ki az ágyból, lezuhanyoztam, és szaladgáltam. Szuperül voltam, minden oké volt!

Szóval minden szülés másmilyen!

Én leginkább az érzéstelenítéstől félek nagyon!