Szerintetek ciki az apasági nyilatkozat?

Nekem a házasság nem bürokrácia és nem papír. Nekem nem is annyira lényeg a polgári házasságkötés.

Nekem a templomi fontosabb volt. És úgy gondolom, mindkettőnknek az Isten előtti fogadalmunk, ígéretünk az, ami talán a legfontosabb volt abban a napban.

Tudom, nem azon múlik a hűség. De azért, ha valaki komolyan veszi az ígéretet (főleg, ha már Isten előtt ígérte), azért az talán más. Legalábbis nekem.

És örülök, hogy automatikusan a férjem nevét kapta a kislányunk. És a második is az övét fogja februárban.

(jahh, és az is érdekes, hogy néha kb. 22 évesnek néznek, és nahát! házas vagy? Neked van férjed??? Kérdezték tőlem szülés előtt a kórházban a szintén szülésre várakozó szobatársak. SZóval túl fiatalnak tűnök és túl maradinak, hogy házas legyek. De szerintem jól tettük, amit tettünk.)

Nem ciki.

Én sem vagyok házas, 4 éve vagyunk együtt a párommal, a kisfiunk 8 hónapos. Nem akarok esküvőt, lagzit, a rokonok miatt. Lehet, hogy egyszer becsattogunk az anyakönyvvezető elé, de a szomszéd Juli néninek én nem rendezek sátoros ünnepet, az tuti.

Valaki írta, hogy a nemházasoknak ciki, mert nem javítják ki, ha valaki leférjezi a férfit. Üzenem neki, hogy én sem szoktam tiltakozni, mert baromira UNOM, hogy magyarázkodnom kell. ("nem is a férjeeeeed? hooogyhooooogy???de hát gyereketek is vaaaaaan")

13.06.osnak üzenem: Egem el akar venni a párom, nagyon is szeretne, de én nem akarom, egyrészt sajnálom kiadni azt a sok pénzt, aminek lenne máshol is helye. Másrészt pedig nekünk nincs kit meghívni, így maradna a jegyző, az pedig nekem úgy nem fekszik, az olyan semmilyen, mintha csak a papírra menne ki az egész.

Tudjátok mi a ciki? Az amikor az emberek nem tartják tiszteletbe a másik véleményét, inkább leh*lyézzék, mert nem egyezik a véleményük. Az házasság az egyik ember típus számára minden amit kívánhat, a másik típus számára minden amit gyűlöl. Nem fogok azért férjhez menni mert mások azt mondják, hogy az lenne jó nekem. Legyen az ember házasság függő vagy ellenes, de ne erőszakolja rá a másik emberre azt amit ő nem akar.

Én nem ítélem el, még csak cikinek sem tartom, de én is házasságpárti vagyok. A házasság sokkal stabilabb lábakon áll, mint a párkapcsolat. Ha nem lennénk házasok, egy 5 évvel ezelőtti konfliktus már rég szétmart volna minket. Mivel azonban házasok vagyunk, még egyszer és még egyszer átrágtuk magunkat a dolgokon, és íme, még mindíg együtt vagyunk, van egy fiunk és készítjük a kistesót. Nekünk megérte.

Én úgy érzem, az a pár, aki fél a kötöttségtől, azért nem házasodik, az nem is vállaljon gyereket.

11:12-es vagyok és azóta töröm a fejem és olvasom a hozzászólásokat. Én azt hiszem azért nem akartam, soha soha házasodni, mert utálnám azt a helyzetet, amikor az a papír tart össze, hogy azért ülök le megbeszélni valamit. Biztos van kivétel, de ha a papír miatt döntenénk a megromlott kapcsolat fenntartása mellett, az nagyon kellemetlen lenne. És túlságosan szeretjük egymást, hogy ennek kitegyük a másikat. A gyereknél és a közös életnél nagyobb felelősség nincs, a papír pláne nem az, meg egy ígéret egy ismeretlen ember előtt. Azt látom helyesnek, hogy az házasodjon, akinek fontos és számára jelent valamit, de ne görgessenek akadályt azok elé, akik nem hisznek benne. Felháborít, hogy bizonygatnom kelljen, nem voltam házas a fogantatás idejében, hogy ne dönthessek szabadon az apa kilétéről.

PS. a játszótéren miért lenne ciki bármit is beismerni? Én apát nevén szólítom, de ha azt kívánja a helyzet, akkor a férjemnek, mert hogy nincs különbség...

"A házasság sokkal stabilabb lábakon áll, mint a párkapcsolat." Aha, mert a válóper nem egy olcsó mulatság.

Már bocsi az őszinteségért, de én így gondolom. Nagyon sokan vannak az ismeretségi körömben, akik csak azért vannak együtt, mert drága a válóper. Inkább kínlódnak egymás mellett. Én ezt nem akarom. Van egy pár, már szerintem ők sem tudják mióta vannak együtt, van két szép gyermekük, soha meg sem fordult a fejükben az, hogy összeházasodjanak, még is ha veszekednek, konfliktusba kerülnek, megtudják oldani, ahhoz nem kell a papír.

Nekem a házasság mögött nincs semmi, az csak egy darab papír lesz nekem mindig is. Nem vágyom habos-babos, ezer fős puccos esküvőre, se szolidra. Vallásos vagyok, Isten látja minden lépésemet, tudja, hogy őszintén szeretem, nem kell ahhoz a templomba elmennem. Ugyanis: "A templomba járástól nem lesz valaki vallásos, mint ahogyan a garázsba állástól sem lesz valaki autó."

Kedves holgyeim. Most itt jol elkezdtetek marni egymast, hogy hazassag-e vagy nem. Szertinem mindenki maga donti el, nem kene lehurrogni a masikat a donteseert. Mert szerintem meg ez a ciki. De sem az apasagi nyilatkozat, sem a hazassag nem ciki.

A hazassagelleneseknek: A hazassag nem kozepkori. Es aki egy darab papirnak tekinti, csak tajekoztatasul kozlom, hogy az a darab papir eleg sokmindenre feljogosit. A valoper pedig nem feltetlenul draga mulatsag, nem kell hozza ugyved se (tapasztalatbol mondom). Teny, hogy a csak partnerkapcsolatban eloknek jogilag sajnos kevesebb kozuk van egymashoz. A valas pont ezert macerasabb mint a szimpla szakitas.

A hazassag hiveinek: Teljesen mindegy, ki elott teszed az eskut, ha a kapcsolatban nagyon nyomos problema merul fel, azt nem lehet megmenteni (tapasztalatbol mondom, de masnak lehet sikersztorija is). A kapcsolat akkor all szilard labakon, ha a felek tenyleg szeretik egymast. Es ahhoz nem szukseges a hazassag.

A hazassagombol nem szuletett gyermek. Most a partnerkapcsolatombol uton van. Az en esetemben, mivel kulfodon elek, a magyarorszagi anyakonyvezesnel macerasabb a dolog, mivel nem vagyunk hazasok. Tehat nem ciki semmi, csak mas.