Extrém tulsúlyos kismamák, hogy bírjátok?

Minden rosszindulat nélkül írom.

Az sem biztos képes lennél jelenleg teherbe esni.

Rettentő megterhelő lenne a szervezetednek egy terhesség.

Én is ugyan azt javaslom mint az 1-s, amíg nem mész 100kg alá, ne akarj gyereket vállalni.

Itt ami fontos, hogy mitől vagy túlsúlyos? Sokat eszel? keveset mozogsz? Van alapbetegséged? IR? Pajzsmirigy gond?

Ezeket mindneképp vizsgáltatni kell, mert pl én évekig próbáltam fogyni, aztán jött ababavállalás és kiderült, hogy IR és pajszmirigy gondom van, hiába koplaltam, sportoltam, vagy csináltam hónapokig diétát, nem ment le semmi csak 1-4 kg. Rendszeresen jártam még konditerembe is. Aint kiderült apróbléma és arra kaptam gyógyszert, 160g ch diéta mellett megindult a fogyás is.8kg lement és terhes maradtam 94kg voltam (163cm) A terhességem problémamentes volt, nem volt cukor se vérnyomás gondom, vizesedni is csak az utolsó pár napban vízesedtem. Baba ugyn 4kg lett, de ez nálunk genetika, férjem és 3 testvére is nagy babaként született, de felnőtt korukra átlagos inkább vékony emberek lettek.

Most ismét terhes vagyok, sajnos nem foglalkoztam magammal, így 7 évvel később is ugyan azok a gondjaim. most 112kg-val lettem terhes, 22 hetes vagyok és 109kg.

Első gyerek után migrén, magasvérnyomás alakult ki és epeköves is lettem... jelenleg a laborjaim jók, a cukorterhelésem tökély, de én úgy gondolom, hogy mindneki más szervezet, lehet, hogy rám jó hatással van a terhesség, de lehet más túlsúlyosra nem lesz.

Amennyiben az alapbetegségek kezelve vannak és normális értékek között mozognak az értékek, akkor vállalható a baba.

Nekem azt mondta az endokrinológusom, hogy nem is maga a fogyás a lényeg, hanem, hogy az eredmények legyen jók. Ami nyilván egy túlsúlyos embernél magával hozza a fogyást is. A javulás súlyvesztéssel is jár.

Szóval először tessék vizsgálatokra elmenni, elkezdeni a kezelést és legalább az étkezésre figyelni, betartani a szükséges diétát. Utána jöhet a baba is. Neked is és a babának is könnyebb, ha kisebb súlyról indulsz és te is kevésbé fogsz ttartani a szövődményektől.

Sok sikert és semmi sem lehetetlen :)

Lehet hormonális probléma is, ami mellett nem is olyan biztos, hogy összejön a baba.

Keress fel egy szakembert, vizsgáltasd ki magad, aztán kezdj el fogyni.

Én 168cm vagyok, 63 kg-al estem teherbe, most vagyok a hatodik hónapban és 5kg-t szedtem fel eddig. A hátam már most fáj, mindig kimerült vagyok és nincs erőm kimozdulni.

Egy terhesség téged még ennél is jobban kicsinálna. A terhességi cukorbetegségre is hajlamosabb leszel. A szervezetednek már így is nagyon megterhelő ez a rengeteg súlyfelesleg, egy kisbaba fejlődése pedig pluszban megterheli. Egyelőre rossz ötletnek tartom.

Mikor NSTre jártam volt egy kismama, aki hatalmas volt, nem látszott terhesnek, elveszett benne a gyerek. Voltak gondok is, visszamaradt a baba a fejlődésben. Végül találkoztunk szülésnél, császárral vették ki a babáját alig volt 2.5kg a 39 héten. Mikor én varratszedésre mentem akkor megint találkoztam vele, épp vették fel az osztályra, a hasa rálógott a sebre és az nem bírt gyógyulni, újra fel kellett nyitniuk.

Én sem vagyok karcsú, de 130kg nem mernék belemenni egy terhessegbe

Én a barátnőmről tudok írni. 130 kg körül mozgott. 5 év után jött össze a baba. Cukor terhelése rossz volt, végig diétáznia, mérni kellett(igazából ő fogyott a terhesség alatt). Vérnyomása szintén magas volt. A baba előbb jött 2 héttel, 2,3 kilóval.

Minden rendben van velük, már felzárkózott a kissrác is, barátnőm pedig a szoptatás alatt visszaszedett minden leadott kilót.

Én 68 kilóval kezdtem. Nekem is cukor és vérnyomás problémák lettek a végére, de nem olyan szinten, mint nála.

Szóval lehet minden súlynál problémás vagy probléma mentes a terhesség. De a nagy súlya miatt nem jött össze sokáig náluk a baba. Illetve volt, hohy kapott megjegyzést a súlyára.

Szerintem elkezdhettek próbálkozni, de mellette próbálj életmódot váltani, kivizsgáltatni magad ha egészségügyi oka van a súlyodnak. Lehet hamar összejön a baba így is, de lehet hogy tovább tart.

Nekem problemamentes volt a terhessegem papiron (+25 kiloval), de nagyon szarul viseltem fizikailag.

Tobbet nem csinalnam igy, az biztos, azota amugy le is fogytam, mert tenyleg azt hittem, hogy en a terhesseget nem fogom tulelni es elegge megijedtem. Mindenem fajt; alig birtam megmozdulni.

A gyereknek egy aktiv szulo kell,hiszen birni kell am fizikailag vele, cipelni, ugralni, futni utana. Szoval oke, a terhesseg egy dolog, de utana jon a neheze.

Ezt szakemberként írtam egy csoportba anno:

“Kedves Tagok! Egy név nélküli poszt kapcsán felmerült témaként a 30 feletti BMI érték és a terhesség kapcsolata, így megaragadnám az alkalmat, hogy ebben az igen fontos témában egy kis összefoglalót adjak erről.

Előre is leszögezem, hogy nem célom senkit megbántani, de szeretnék rávilagítani arra, hogy egészségügyi és szülészeti szempontból mennyire fontos lenne, hogy már a terhesség válallása előtt törekedjünk egy egészséges testsúly elérésére. Gondolom mindenki számára ismert, hogy az elhízás milyen szövődményeket rejt, azonban az, hogy ez nem csak az egyénre, hanem a születendő magzatra nézve is járhat kockázatokkal, valahogy nincs a köztudatban. Emiatt van az, hogy a terhességmegállapításkor kötelezően kitöltendő "rizikófelmérési adatlap" egyik pontja a 18 alatti és 30 feletti BMI érték, így ezen esetekben a várandós önmagában ezek miatt is magas kockázatúnak minősül.

1. Az elhízás majdnem az összes létező terhességi komplikáció előfordulási gyakoriságát emeli. Találtam egyszer egy nagyon érdekes tanulmányt, amelyben közel 227 ezer (!) terhes nőt vizsgáltak a BMI érték és a terhességi szövődmények vonatkozásában. Csak néhány példát említve: míg egy 22-es (normál) BMI-vel rendelkező terhes kockázata a terhességi cukorbetegségre 5%, addig 35-ös (elhízott) BMI esetén 13,9%. Ugyanezek a számok praeclampsiára 5 és 17,2%, indukált koraszülésre 1,5 és 2,8%, macrosomiára (nagy magzat) 1,2 és 3,5%, vállelakadásra 3,6 és 4,1%, császármetszésre 30,4 és 47,1%, halvaszülésre 0,3 és 0,4%. A kockázatok a BMI emelkedésével tovább fokozódnak.

Az egyébként is gyakoribb császármetszést követően az elhízottaknál kifejezetten gyakori a sebgyógyulási zavar, a sebváladékozás, mivel a zsírszövet gyógyhajlama rossz. Valamint a magas BMI önmagában, más tényezők (pl. dohányzás vagy genetikai eltérés) hiányában is rizikófaktor a mélyvénás thrombosis előfordulásának tekintetében.

2. A magzatot méhen belül ért hatások az élet későbbi szakaszában is meghatározó jelentősségel bírnak. Jól vizsgált és ismert tény, hogy pl. a nem megfelelően kezelt terheségi cukorbeteg anyák gyermekeinél sokkal gyakoribb az elhízás és a cukorbetegség kialakulásának kockázata. Ugyanez igaz az elhízásra is: önmagában az, hogy valaki a terhesség alatt túlsúlyos, fokozott rizikót jelent a gyermek számára a későbbi életkorában az elhízásra, cukorbegségre, metabolikus szindrómára.

3. Az elhízás emeli bizonyos fejlődési rendellenességek (pl. szívfejlődési rendellenességek) kockázatát is.

4. Nem elég, hogy az elhízás egy fokozott rizikó a fejlődési rendellenességekre, de még ráadásul a magas BMI, vastag hasfal esetén az általunk használt leggyakoribb képalkotó módszer, az ultrahang vizsgálat is korlátozott értékű, mivel a vastag zsírszövet rendkívüli módon rontja a látott képet. (Sajnos ezen sok esetben a hüvelyi ultrahang sem segít, pláne a 20. hét után, mikor a magzat egyszerűen túl távol van a hüvelyi vizsgálófejtől).

Emellett az anyai vérből történő kromoszómarendellenességek szűrésénél (NIPT tesztek: pl. Prena, Panorama, Nifty stb.) gyakoribb az érvénytelen eredmény, ha a vizsgált személy elhízott.

Tehát míg a rendellenességek gyakorisága fokozott, addig ezek felismerése a BMI növekedésével egyre nehezebb.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy azokon, akik már terhesek nagyobb testöttömeggel, ezek az információk már nem segítenek, hiszen egyértelmű, hogy a terhesség alatt nem fog és nem is lehet normál testtömegre fogyni. Ezzel a poszttal nem az a célom, hogy ezekben a nőkben bűntudatot vagy szorongást keltsek! Természetesen ezek statisztikai adatok, nagy populációra vonatkoznak, tehát nem lesz minden túlsúlyos terhes cukorbeteg, preeclampsiás stb. Azonban ebben az esetben is fontos, hogy legalább próbáljuk csökkenteni a lehetséges szövődményeket. Figyeljenek oda az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozásra, a testmozgásra (ami terhesség esetén sem kontraindikált, sőt!), a súlygyarapodás mértékére. (30 feletti BMI esetén az optimális súlygyarapodás mértéke egyes terhesség esetén 5-9 kg!) Járjanak el az ajánlott vizsgálatokra, és ne sértődjenek meg, mikor a terhesség alatt 2, vagy akár 3 alkalommal is cukorterhelésre küldjük Önöket, mert ez a saját és a magzatuk érdeke. Szintén ne vegyék rossz néven, amikor egy-egy ultrahangvizsgálat jelentősen elhúzódik, akár több alkalommal is sétálgatni kényszerülnek, hiszen ez szintén annak érdekében történik, hogy nehezített körülmények között is felismerjük, ha valami gond van. Ne haragudjanak meg, ha egyszerűen nem tudunk 3D képet készíteni a magzatról, vagy éppen nem tudjuk megállapítani a nemét, mert bizony ez sokszor a testalkat miatt kivitelezhetetlen.

Az pedig, aki még gyermekvállalás előtt áll, gondolja végig, hogy a leendő gyermeke számára mennyire fontos, hogy egészséges testben foganjon, ez ugyanis a későbbi életét is meghatározza. Úgy gondolom, mindenkinek elsődleges a gyermeke egészsége, így fontos, hogy ezekről a kockázatokról tudjon, és tudjon tenni ellenük. Ugyanúgy, ahogy célszerű pl. a dohányzást a fogantatás előtt elhagyni, vagy éppen folsavat szedni már a várandósság előtt, ugyanúgy érdemes a normál testtömegre törekedni. Ha ez esetleg nem is elérhető, már pár % testúlycsökkenés is jelentős rizikócsökkenést eredményez! Érhető, hogy egy 110 kilós nő, aki gyermeket szeretne, nem feltétlenül fog tudni 60 kg-ra fogyni, de ha csak 10 vagy 15 kg-ot sikerül leadni, már az is óriási előrelépés a leendő gyermeke szempontjából.

Őszintén remélem, hogy ez a poszt nem gázolt senki lelkébe, nem kelt senkiben bűntudatot vagy szorongást. Viszont igen is fontos erről beszélni, mert az elhízás népbetegség.”