Milyen a terhességi hányinger? Hogy lehet kibírni, ha jelentkezik?

Kiskorom óta rettegek a hányástól, nem gyakran hánytam életemben szerencsére, de amikor igen azokra az alkalmakra tisztán emlékszem és kb traumaként éltem meg. Egy kis hányingertől képes vagyok bepánikolni. Aztán az elmúlt időszakban volt alkalmam pár hányós betegséget összeszedni, már könnyebben vettem, mint gyerekkoromban, amikor már éreztem, hogy ki fog jönni akkor beletörődtem és átadtam magam az érzésnek, viszont nagyon nehezen hányok, szóval ebből rendszerint több órás kínlódás lett a WC felett, mire megkönnyebbültem és iszonyúan kikészített.

Van már gyerekem, nem tervezett baba volt, de csak azért nem, mert a hányásfóbiám miatt nem mertem belevágni, viszont nem is védekeztünk 100%-osan, mert szerettünk volna amúgy babát. Nagyon-nagyon szerencsés voltam, egyszer se hánytam a terhességem alatt, az első trimeszterben volt szagundor, émelygés, de csak kb 2 hétig, azt nehezen viseltem, ott rettegtem mikor leszek rosszabbul, de abszolút kibírható volt. Sokáig dolgoztam is. Szeretnénk kistesót viszont ugyanúgy bennem van a félelem, mert minden terhesség más és tovàbbra se tudom elképzelni, hogy ha napi szinten hánynék vagy folyamatos erős hànyingerem lenne megkönnyebbülés nélkül azt kibírnám. Ez nem egy betegség, amin 2 nap alatt túlvagyok, hanem hónapokig eltarthat és nem mondhatom azt, hogy köszi, nem bírom tovább. Akinek hányingere volt az állandó volt vagy voltak azért jobb időszakok? Tudtatok bármit csinálni a rosszullétek mellett vagy csak a wc felett görnyedni?