Akik mostanában szültek a Sote 1-2-őn vagy a Honvédban azok meg voltak elégedve? Én ebben a 3 intézményben gondolkodom, de még nem döntöttem el hová menjek szülni. Nektek mik a tapasztalataitok? Szülnètek ott még egyszer?

Már az első megérzésem is sz*r volt, amikor először beléptem oda. Ilyen "na ne, itt nem szülök" kategória. Aztán megbékéltem vele, az ambulancián mindenki aranyos volt, végülis a szakértelem számít, nem a körülmények.

Teltházban szültem, indított szüléssel, este kaptam ballont és úgy volt, hogy reggel mehetek a szülőszobára. Nem volt hely, így délután kerültem le, ami oké, de addig senki rám sem nézett, nem kaptam enni és eluralkodott rajtam kb. hatszor a pánik hangulat a bizonytalanságtól, miközben a ballon vége továbbra is lógott a lábam között...

Miután beindult a szülőszobán a buli, már csak annyi emlékem van, hogy más szülésznővel mutatkoztunk be, mint akinél szültem és megint más hozott nekem reggelit. Fogalmam sincs ki volt a doki, csak tippelni tudtam az alapján, hogy ki varrt össze, senki nem mutatkozott be, aki a lábam között matatott... Volt minden beavatkozás, amit el tudsz képzelni, majd amikor már azt hittem ennél jobban nem lehet kifacsarni, közölték, hogy nincs hely a gyermekágyon. Nemhogy 1-2 személyes alapítványi szoba, semmilyen ágy. Oké. Baba megy a csecsemősökhöz, én a terhes osztályra.

Ott a szobatársam egy szintén éjjel szült kismama lett, akinek a pic-en kötött ki a babája és hajnal óta semmit nem tudott róla. Szegény egésznap sírt, majd az sem segített a helyzeten, amikor a védőnő megjelent a pszichológussal együttérzően, hogy van egy feldolgozó csoportjuk, ahova eltudna menni délután. Ez tök jó, de csóró azonnal összeomlott ismét, mert fogalma nem volt mivan a gyerekével és ez kb. úgy hangzott, mintha már nem élne. Na ott legalább észbe kapott a védőnő-pszichológus gárda és elintézték neki, hogy mielőbb bejusson a babájához és konzultálni tudjon egy orvossal.

Nekem úgy kellett kikönyörögnöm a gyerekemet a csecsemősöktől, amíg nem kaptam lent helyet, majd kb. bent lenni sem volt értelme, mert annyi volt a vizit, hogy "van valakinek panasza?" "Nincs?" "Oké.". 4-en voltunk egy szobában, nyolcunkra jutott egy fürdő, higiénia, nyugalom, pihenés nulla.

Nekem minden szempontból rossz élmény volt (és nem az ott dolgozók miatt, ők tényleg arcon pörögtek, hogy rendben legyenek a dolgok).

Viszont a valós képhez hozzátartozik, hogy látom pl. a kórházi csoportban, hogy aki nyugisabb időszakban megy szülni, természetesen szül és gyorsan, akár kifog egy alapítványi szobát, vagy a normál szobába is kevesebben kerülnek pl., azok azért jobban élik meg a szülésüket, több idő jut egy szülő nőre, stb. szóval óriási lutri sajnos.

Nem akarom teljesen lehúzni őket, mert ez csak az én megélésem és az ott dolgozókkal tényleg nem volt rossz tapasztalatom, csupán csak a fejetlenség, de így utólag már azt mondom nem bíznám a szerencsére.

Honvédban szültem másfél éve. Merev sokások és protokollok által vezérelt, rugalmatlan hely, erős hierarchiával, öntelt dokikkal, vegyes szülésznőkkel (volt, aki normális volt, de volt, aki a tüdőérlelő beadásakor arról beszélt, hogy hát egyesek szerint ez autizmust okozhat, dehát ki tudja. Pfff...)

Nem könnyű kiállni magunkért, ha valamit másképp gondolunk. (Nekem rutin edát akartak adni, mert 35 hétre szültem, és ott koraszülésnél protokoll, én viszont visszautasítottam, de bazi nehéz volt.)