Mennyire bunkóság beszélni/mesélni a terhességemről olyannak, aki régóta vágyik babára?

Az egyik legjobb barátnőmék több éve próbálkoznak, de sajnos egészségügyi probléma van nálunk mindkét oldalon. Mikor kiderült, hogy babánk lesz is kicsit tartottam a reakciójától, mert sokszor hallottam már kiakadni mikor valaki a környezetünkben terhes lett, de aránylag jól kezelte. Biztos vagyok benne, hogy szívből nem örült neki, de az Ő helyzetében azt hiszem ez érthető, nem is várnám el tőle. Azóta is próbálok tudatosan figyelni arra, hogy minél kevesebbszer kerüljön szóba, csak akkor mesélek róla, ha érdeklődik magától. Csak hát, az az igazság, hogy nem igazán kérdezz semmit, és ha mondja, hogy meséljek valamit akkor elég nehéz normális választ adnom, mivel így a 34.héten kisebb túlzással erről szól az életünk, nem igazán történik más velem. Beszélgettünk már erről, akkor azt mondta, hogy egyáltalán nem zavarja, nem kell görcsösen kerülnöm a témát. Ehhez képest ma mikor találkoztunk, és mondtam, hogy jöjjön fel hozzánk, nézze meg a babaszobát, mert hétvégén lett teljesen kész nagyon elutasító volt, kb.elviharzott. Ugyanez volt mikor babamoziról mutattam neki egy képet, próbálta nem mutatni, de látszott rajta, hogy az életkedve is elment, le is rázott akkor is rekord idő alatt.

Szerintetek hogyan kellene ezt jól kezelni? Nem csak most, hanem mikor már velünk lesz a baba is. Teljes mértékben megértem őt, de közben nehéz is, hogy egyáltalán ne beszéljek erről, mert ezzel megbántom. Régi, 10+ éves barátság, sok mindenen átmentünk már, de úgy érzem, ha most nem teszünk érte valamit akkor ez teljes eltávolodáshoz fog vezetni. Volt már valaki hasonló esetben? Mi lett a vége?