4. Gyerekemmel vagyok állapotos,és azt érzem hogy egyszerűen őt nem fogom tudni megszülni.nagyon félek ettől.nem tudom miért van ez a félelmem ,valaki ék hasonló érzései?

Én ugyanígy voltam, valahogy motoszkált bennem valami a harmadik terhesség kezdetétől, éreztem, hogy valami más lesz vagy nem tudom, pedig nekem a második szülésem egy álomszülés volt, pik-pak ment, gond nélkül.

Olyat akartam harmadszorra is. Nos, a baba 34 hétig harántban feküdt, majd farosba fordult, 36. héten szépen iránybafordult. Örültem,hogy sínen voltunk, már csak várni kellett, hogy elinduljon, mindenki azt mondta harmadik könnyű lesz.

40+4 nap reggelén barnáztam és bàrmit csináltam nem bírtam mocorgásra bírni, rohantunk a kórházba, szerencsére semmi baja nem volt, de már nem engedtek haza. Oxis terhelés, amitől elfolyt a víz, jöttek a fájások, de ahogy leállítottak az oxit enyhültek, majd oxi vissza, órák teltek el és a baba kezdte rosszul viselni, a dokik nagyon nézegették az NST-t, ami hol jó volt,hol rossz, nem tudták mi lehet a gond. Délután 3tól, hajnal 2ig 2,5 ujjnyiig jutottam, a baba magasan volt, nem tudott lejjebb jönni, NST egyre rosszabb. Az ítélet sürgősségi császár, fél 3ra megszületett.

2 sima szülés után, majd 12 óra vajúdással harmadszorra is a hátam mögött, az első felállás a császár után maga volt a pokol... Végül kiderült, hogy annyit forgolódott a baba a pocakban, hogy töbször is magára tekerte a köldökzsinórt, az egész teste szinte bele volt bugyolálva a zsinórba, ezért nem tudott kellően jönni lefelé, ezért nem tágultam.

Mindegy már, jól vagyunk, de soha többé szülés, pedig szerettem volna negyediket is.