Csak bennem van ezer félelem a várandósság alatt?

Nekünk két lombik között spontán sikerült.

A lombik előtt volt egy kémiai terhességem, 2 hétig ment az izgulás hogy most mi van lesz-e ebből valami, ugye nem méhen kívüli. Na én akkor letisztáztam magamban, hogyha még egyszer pozitív lesz a teszt akkor nem így fogok hozzáállni.

A mindenen stresszelés elengedéséhez nekem az a stratégia segített, hogy Elfogadták, hogy nem rajtam múlik.

Onnantól hogy pozitív lett a teszt egyszerűen csak vártam mindig a következő időpontot, persze mindig izgultam, hogy vajon mi lesz, de tudtam, hogy bármi is történik, ha valami negatív derül ki az akkor se rajtam múlott és én nem tudok tenni ellene semmit. Örülni kell minden percek, amit a babám velem van, ha az csak 2 hét lesz akkor annyi, ha 12 hét akkor annyi, ha 20 hét akkor annyi, de ezekben a hetekben lehetek boldog, hiszen bármi is lesz a végkifejlet, ezeket a heteket, amiket boldogságban töltöttem nem veheti már el tőlem senki. És legalább idáig eljutottam, legalább e nyit megtapasztaltam, ha egyszer sikerült idáig eljutni újra sikerülne. Ezekkel a gondolatokkal éltem túl az első 1,5 trimesztert.

Aztán onnantól hogy érzem mozogni sokkal könnyebb lett, és amikor a 20. héten 2 különböző orvosnál megcsináltattam a genetikai uh-t, és mindketten azt mondták minden rendben akkor még könnyebb lett. Őszintén az elmúlt 3 év nehézségei már kezdenek is feledésbe merülni, teljesen ugyanolyan váandósnak érzem magam mint bárki más.

A vérhigítót és a Letroxot nagyon sokakanak kell szúrniuk/szedniük úgy is hogy simán teherbe estek. Rengeteg baba született már meg teljesen egészségesen ezek mellett. Én a pajzsmirigy gyógyszer mellett még LDN-t szedtem az első trimeszterben, ennek még kevésbé ismertek a hatásai, de mégse félek, mert tudom hogy ez kellett ahhoz hogy velünk maradjon a babánk. Szükséges volt.

Nem kell tenned semmit. Hidd el, hogy a természet és a tested tudja a dolgát, minden rendben lesz. Ha mégsem az nem a te hibád, te nem tudsz ellene semmit tenni, és ennyi idős terhesen már bármi is lenne semmi köze a lombikhoz, mostmár te is olyan kismama vagy mint bárki más, neked is pont annyi esélyed van a pozitív végkimenetelre, mint a 17 évesnek, akit véletlenül csináltak fel. Tényleg. Hidd el.

Az lehet a baj amit fent, pár sor után írtal "nem érzem magam alkalmasnak"

Ezen kellene elgondolkodni. Igy nem lehet hozzáálni a babához. Természetes hogy mindenki fél. Az első lombik mindenkinek az első lombik, full homályban tapogatózás. Az első baba mindenkinek az első baba, senkisem tudja hogy kell csinálni. Bízz magadban. Az ösztöneidben. Az,hogy így aggódsz azt mutatja, hogy szeretnéd a babát. Ez már jó.

Az orvosokban is bízz. A gyógyszerek amiket kaptál, már segítenek a baba megtartásában. A véghigító és az asp.prot. az az azért kell,hogy ne legyen vérsűrüsödés, vagy, trombózis (lehet van rá hajlamod) nekem is kell szedni. Végig kellett a lombik alatt.pajzsmirigy gyógyszert is kell hisz rossz a pajzsmirigyem

Ha ezeket nem szednéd, többet ártanál a babának mint azzal,hogy szeded.

Felesleges mindenen rágodnod. Úgy is úgy lesz ahogy lesz

Viszont az aggódással, negatív gondolatokkal ártasz. Az biztos.

Szóval nyugi. Az egyik nehezén túl vagy. Sok lány nem ilyen szerencsés.

Én is lombikos vagyok, és nekem meg sajnos egy ciszta is lett a méhlepényen. Valószínűleg nekem is utolsó várandósságom, így én inkább úgy állok hozzá, hogy élvezzem ki ameddig lehet :)

Az az igazság, hogy ezt az időszakot akkor is el kell viselni, ha idegeskedsz, és akkor is ha élvezed. Utóbbi sokkal sokkal könnyebb és jobb neked, a babának és a környezetednek is.

Kívánom, hogy kicsit ki tudj kapcsolni kérdező, mert tudom nem megy csettintésre. Próbáld meg lekötni magad, elterelni a gondolataidat.

Légy hálás a babádért <3 Más lombikos nők, akiknek nem sikerül nagyon nagyon cserélnének veled.