Hogy álltok, a következő gyerek kérdéssel?

13-as válaszoló

Idegrendszeri éretlenség,beszédfogyaték,autisztikus viselkedések(a spektrum legalján biztos van,de amíg csak lehet nem tesznek rá kódot a szakember szerint sem,mert fejlődik,fejleszthető,minden terápiára jól reagál.Ha kódot kapna azzal egy csomó lehetőséget elveszít a tanulásban),adhd,tanulási és viselkedészavar,súlyos szenzoros szorongásos evészavar,inzulinfüggő diabetesz+cöliákia.

A fejlesztések,vitaminok,táplálékkiegészítők,gluténmentes,cukormentes étkezés egy vagyon.Éjjel is 2 óránként kell mérni a cukrát,minden ételt itthon kell készítenem,nem ugorhatok be sehova egy kifliért,nem ehet összevissza,csak a diabos diéta szerint,máshol nem ehet meg kb semmit,csak amit viszünk,nehogy keresztszennyeződés legyen gluténnal.

Aztán itthoni fejlesztések, tanulások,torna.Szóval nekem nem fér bele még egy gyerek.

Kettő van, nem lesz több. Én 34 vagyok, férjem 37, nem vagyunk még vészesen öregek, de megbeszéltük, hogy 40 évesen már egyikünk sem akar kakis pelenkát cserélgetni. Plusz se a lakás, se az autó nem lenne elég nagy még egy gyerekkel, szó szerint mindent le kéne cserélni.

Meg nem is igazán vágyom rá. Néha elfog a nosztalgia, a cuki kis ruhácskák, a babaillat, ahogy evés után elaludtak a vállamon, látni ahogy fejlődnek, ügyesednek, kinyílik nekik a világ, stb...ezt mindet imádtam, de összességében nem csinálnám még egyszer végig, még úgy sem, hogy mindketten problémamentes, egészséges gyerekek, és babaként sem mondanám hogy különösebben nehéz lett volna velük. Örülök, hogy már nagyobbacskák, és könnyebb minden. 7 éves (másodikos) fiú, 3 éves (kiscsoportos) kislány.

1-nél megállunk.

Néha eljátszom a gondolattal, de rájövök hamar hogy semmilyen szempontból nem bírnám. Se anyagi, se egészségügyi, se mentálisan.