Terhesség alatt hogy lehet halálesetet feldolgozni?

Ugyan úgy, mint nem terhesen. Mégis mi az összefüggés?

Nyilván nem alkoholba vagy nyugtatókba kell belefolytani az ember bánatát.

Szépen kisírni magad, ha kell akkor pedig egy pszichológust felkeresni.

Nekem a nagymamám halt meg a terhességem alatt, aki felnevelt.

Részvétem.

Nekem nagyban segített, hogy a kialvatlanságtól világomat nem tudtam és a vadi új teljesen ismeretlen feladat teljesen lefoglalt - papámat temettem 1,5 nappal a szülés előtt, születésem óta vele éltem és az utolsó 5 hónapjában a szomszéd szobában haldoklott és halt is meg.

Amúgy szerencsés vagyok, eddig bárkim halt meg másnap már olyan volt, mintha csak a képzeletemben léteztek volna

Igaz nem terhesség alatt, hanem már megvolt a baba, de nem omolhatok össze. Hiszen számít rám a család.

Persze ettől még ha úgy érzem sírok, beszélek róla. Amúgy sem vagyok annak a híve hogy el kell nyomni az érzéseket. Plusz emlékezek rá. Régi dolgokra, amiket együtt csináltunk, miket mondott, vagy épp a rosszabb eset hogy miért nem mentünk többet, miért kellett így lenni. A miertek soha nem jók...

Ártani nem fogsz.

Nekem us a nagymamám halt meg akinél minden hétvégén ott voltam, mindig ő vitt szliba aztán vigyázott rám szóval egy második anya volt.

A terhességem titkoltam ugyanis karácsonyi meglepetésnek szántam és nem sokkal ünnep előtt szombaton volt megbeszélve hogy lemegyünk. Lélekben már elképzeltem ahogy a hasam simigatja hogy mennyire fog örülni. Előtte hét vasárnap meghalt...

1 hétig zokogtam és nem aludtam szinte semmit. Rossz volt de nem tudtam mut csinálni. Annyit tudsz tenni, hogy eszel viszonylag normálisan. Sírd ki magad nyugodtan.

Nekem az imádkozás segített. Nem vagyok nagyon vallásos, és kb. öt éve voltam utoljára templomban.

De az az érzés, hogy ez nem az én hibám, nem az én felelősségem és áldozat sem vagyok, mert valaki céllal adta ezt a feladatot, az segített.

Szerintem a legrosszabb, ami történhet, hogy úgy éled meg, mint rád mért csapás, mert akkor a legnehezebb normálisan funkcionálni a hétköznapokban. Ha így érzed, akkor mindenképp próbálj meg segítséget kérni.

Nagyon sajnálom, kérdező. :(((

Nálunk apukám halála után nem sokkal fogant a fiunk, épp a halálának első évfordulója körül fog születni.. Engem is elkísér a gyász..

Azt hiszem, a nehezén már túl vagy, ne félj attól, ami ezután jön, már megküzdöttél a legnehezebbel. A babavárás amúgy nagyban megkönnyíti a mindennapokat, egyre inkább a babára fogsz koncentrálni, és egyre kevésbé apukádra. Kitartás!