Más is érzett így?

Imadtam terhesnek lenni, es a gömbölyödő pocakomat is, ami mindig lapos volt. Meg az sem zavart hogy hiztam vagy 15 kg-t. Az viszont annal inkább hogy ez közel 3 ev alatt se ment le, hiaba mozgok sokat, es most jön a következő. Na mostmar aggódok, mert ha vele is ennyit hizok, annak már komoly következmenyei is lehetnek...

De nyugi, sok nő szüles után par hettel vagy honappal ugy nez ki mint terhesség előtt. Ha rendszeresen sportoltál erre jó esélyed van.

Mindenesetre jarj pszichológushoz, nem normális hogy igy aggodsz, a terhesség csodálatos tud lenni!

Engem ennyire nem zavar, de valamennyire átérzem. Első gyerek után a szoptatás alatt alig akart változni a testem, végül nagy nehezen átbillentem egy holtponton, és egy év után elkezdtem alakulni, fogyni, feszesedni, formálódni. Volt eredmény, nagyon büszke voltam és örültem is. Aztán most várom a másodikat, második trimeszterbe léptem, és megint elindult a "csilisbab" has, amit te is írsz, hogy még nem kerek, de tudom, hogy ez már a baba.

Nekem se tetszik, nem tudok ezzel mit csinálni, de azt tudom, az első gyerek miatt, hogy mindenképp megéri és idővel vissza fogom szerezni a "normális" állapotot. A gyereket "nem adják ingyen", és ezt nem lehet megkerülni, valahol ki kell fejlődnie annak a magzatnak.

Engem sem zavar ilyen mértékben de átérzem. Nekem 2.baba.

Mindig csinos lánynak/nőnek számítottam, igaz nem modelkedtem. De 170-172cm vagyok kb, és olyan 58-63 kg körül mozgok. Akkor vagyok a legcsinosabb, ha 59-60kg körül vagyok. Az elsőr 63 kg-val kezdtem, ott 20.hét környékén már semmi nem állt jól a boltokban, aki megtetszett.. teljesen kiakadtam tőle. Utána kicsit jobb lett, de a végén már nagyon brünhildének láttam magam. Alig vartam, hogy lemenjen. Sokat is szedtem fel 18kg.🤦🏻‍♀️ de nagyon hamar lement, egy éves korár már vékonyabb voltam mint elötte. Aztán eltelt 4 év és tök jol éreztem magam a bőrömben, sokat sportoltam, egészségesen étkeztem. 58-59 kg voltam. Imádtam, minden jól állt, dicsertek alkalmanként a kollégák, és valljuk be ez egy nőnek jól esik. Aztán jött a második baba, kicsit későbbre terveztük, nem hitük hogy ő si elsőre összejön. A kezdeti örömöt gyorsan felváltotta a mindenért is aggódás na meg a testem változása, amit ha lenet most még zavaróbbnak élek meg. Egyenlőre (18.hetes vagyok és sokkal hamarabb látszik a hasam) még nem is vagyok hajlandó kismama ruhákat hordani, próbálom “mom jeans” meg paper bag nadrágokkal amig lehet kihúzni. Ez is azt az érzetet kelti számomra, hogy még nem vagyok “annyira terhes” de már nagyon a vegét látom ennek a lehetőségnek és tudom hogy bármennyire is szeretem a babát, az sajnos nem segit azon, hogy magamat viszont nem látom se csinosnak, se szépnek és bár csak pár hónap és vége lesz, azért meg fog még ez viselni rendesen. November középére vagyok kiírva, szerintem szeptembertől mar csak akkor megyek emberek koze ha nagyon miszaj😅

Utolsó vagyok. Hogy mi segített? Elsőnél semmi… a végén az mar hogy látni a fényt az alagut vegen. De hidd el lehet ugyanugy kinezni.

Most az, hogy ilyenkor arra gondolok, hogy nekem a genetikam es az alkatom meg a kitartasom is megvan hozza hogy ujra a regi legyek. Es hogy ki kell birni ezt a par honapot es visszakapom sajat magam. Nalam csak ez segit. Mar tervezem elore hogy azert heti egyszer januartol szeretnek mozogni menni, addig is pedig a babatol tul sokat enni ugyse fogok tudni, de ne legyen igazam. Ha mégis akkor igyekszem majd olyasmit ami taplalo de hozzasegit a sulyom, alakom visszanyeresehez :)