Ha ilyen helyzetbe kerulnetek, mit tennetek?

Szerintem az anyagi és lelki nehézségek akkor is felmerülnek gyötrő kérdésként, ha egyébként tervezett volt az a gyerek. Én azt látom magam körül, hogy a kezdeti aggályok és félelmek ellenére mindig minden megoldódik végül, és arra, amire akarja az ember mindig lesz elég lelkiereje, türelme, ideje, pénze, stb. Szerintem arra próbálj rájönni, hogy ezeket az ellenérveket csak azért próbálod-e felhozni magadnak, mert valójában nem vágysz erre a gyerekre, és azt érzed, hogy nem tudnád harmonikus légkörben felnevelni, vagy csak a szokásos dilemmák ezek.

A helyedben, ha úgy érezném, mindennek ellenére fel tudnám nevelni szeretetben ezt a gyereket, anélkül, hogy azt érezném, hogy mindent feláldoztam érte, akkor bevállalnám.

Én nem tartanám meg. Mi eleve is kettöt terveztünk, de már a második előtt se voltunk biztosak hogy nekünk való-e a több gyerek. Pontosan így csúszott be, védekezés mellett.. én 35, a férjem 40 volt. Megtartottuk, mert még egy benne volt a pakliban. Többet biztosan nem vállalnék. Úgy sem, hogy közel 5 év van a 2 gyerek között. Szeretek anya lenni, de szeretek önmagam is lenni, dolgozni, élvezni az életet. Szerintem mindezt már kettővel

Is sokkal nehezebb, többediket biztos nem vállalnék be.

11!

Ezt megcáfolnám.

Anyámék 3 gyereket terveztek. Aztán "véletlen" becsúszott még 2.

Igy voltak ők is, higy ahol elfér 3, ott elfér 5is.

Milyen jó lesz, nagycsalád, stb... majd nevelőapám kicsit többet dolgozik.

Aha...

Az egész gyerekkorunk nélkülözés volt. Kb sose kaptunk semmit, hiába kértünk bármit. Anyám egy idegbeteg volt (vezette a háztartást), nevelőapám mégjobban (halálra gürizte magát).

Szóval ja. Nem, nem oldódik meg mindig minden.