Aki ikreket akar, az tisztaban van egyaltalan vele, hogy mivel jar?

Ahogy az első írja, különlegesnek tűnik, meg jó bulinak.

Egypetéjű iker fiaim vannak, hétfőn lesznek 5 hónaposak. Szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig viszonylag jó gyerekek, és nem volt velük az újszülött időszakon kívül különösebb nehézség. A környezetemben mindenki azt mondja, hogy jaj de jó nekem, ő is ikreket szeretne, csak mert látják, hogy egyformák és az milyen cuki. Én amikor kiderült sokkot kaptam, egy hétig nem fogtam fel, nagyon nem alartam ikreket. És egy csomószor mostanában is elgondolkozom rajta, hogy ez vagy az mennyivel egyszerűbb lenne egy gyerekkel. Ettől függetlenül imádom mindkettőt, és nem adnám vissza egyiket sem.

Én még életemben nem hallottam olyat aki másodikra ikreket akart 😅

Ettől függetlenül én nem nézem hülyének aki azt akar, mert mindegyikünknek voltak irreális elképzelései. Én pl. arra gondoltam a szülési szabadság pont megfelelő idő lesz arra, hogy megírjam a disszertációm. Hiszen egy baba csak eszik, meg alszik. Ez pont olyan nevetséges elképzelés, mint hogy de cukik lesznek az ikrek, majd együtt eljátszanak.🤣

3 gyerekem van, 2 ev különbséggel születtek. Előttük is szerettem volna ikreket és most is örülnék neki, ha ketten érkeznének. Egyedul a rizikó miatt tartanék tole, de egyébként vágynék rá. 🤷‍♀️😊 (A gyerekek már nem kicsik...)

Egyebkent le a kalappal az ikres szulok előtt!

Mi alapból 2-3 gyerekkel terveztünk. S amilyen borzalmasan pocsék volt az első terhességem, tényleg jobb lett volna, ha ketten jönnek, mert így kicsit félek, hogy gyerkőc mellett hogy vezényelnék le egy 7 hónapon keresztűl tartó ordítva hányós, hasmenős terhességet.

Én speciel azért is szerettem volna 2 babát egyszerre, mert akkor csak másfél, vagy 2 évig maradtam volna ki a munkából és nem 3 vagy 5 évig.

Nem félreérteni, nagyon nagyon szeretek itthon lenni vele, életem legszebb hónapjai.

S ha vissza megyek dolgozni szintén kisgyerekek mellé fogok menni, mert kisgyermeknevelő vagyok.

Nagyon hamar sem tervezzük a következő babát, hogy legyen időnk a kisfiunkra, meg regenerálódjon a testem rendesen.

De túl későn sem szeretnénk, 35-ön túl én már nem szeretnék szülni.

Nyilván nem könnyű iker babákkal, van a családban 2 család fiú ikrekkel, a munkahelyemen is voltak iker gyerekeim. De együtt cseperednek, egyszerre kell intézni az orvosi dolgaikat, egyszerre lehet megindulni velük bábszínházba, gyerekkoncertre, kirándulni, bölcsibe, oviba, suliba.

Speciel én attól rettegek, hogy ezeket, hogy fogom kilogisztikáni, hogy a nagy tesót bölcsibe, oviba vinni a csecsemő mellől. Később két külön vonalon segíteni a leckében, külön helyekre járni értük ha sportolni fognak, mert mi a garancia arra, hogy ugyan az a hobbija lesz a két gyereknek?

Illetve mire tudnánk messzebb kirándulni családostúl addigra megint egy pindurkához kell alkalmazkodni. A most 3 hónapos kisfiammal is járjuk az országot, havonta egyszer visszük az Ausztriában élő nagymamájához, de nyilván egy picit megszenvedi ő is, meg mi is az utazást. S majd mindezt újra kezdeni...tényleg jobb lett volna duplikálva letudni a nem is olyan vészes nehezét :)

Vagy a picivel ide menni a naggyal oda menni. Nekem a több gyerekes családok, anyukák a jó értelemben vett ufók.

Csodálom ahogy lemenedzselik a különböző korosztályokat, az igényeiket, szükségleteiket, újra és újra levezényelik a dacckorszakokat, kiskamasz-nagykamasz időszakot.

Hát nekem semmi köze sem a munkához való gyors visszatéréshez, sem ahhoz, hogy egy szüléssel, varandossaggal meglegyen a 2 gyerek.

Igazabol nem tudom az okát... Különleges dolognak tartom és valahogy úgy érzem, meg is tudnék vele birkózni, ha úgy alakulna. Én is örültem volna egy ikertestvérnek gyermekkorom óta. Illetve mivel 10 éves a legkisebb, ha most ketten lennének, nekik is jobb lenne ebből a szempontból.

7.