Mért van az, hogy akármit írok egyből támadásnak veszik a kismamák?

Hát nem tudom, de aki azt írja, hogy a hormonok nem befolyásolják a hangulatot, az még biztosan nem volt terhes, vagy nagyon nagy mázlija volt. Nem hinném, hogy ez "hiszti", mert igyekszem elég szoros kontroll alatt tartani magam (megfigyelés, önismeret), de mióta itt a picuri a pocakomban, művelek saját magamat is megdöbbentő dolgokat. Egyébként szerintem is inkább a támogató, empatikus hozzáálláson múlik, mert ha a kérdező azt érzi, hogy vele vagy, akkor könnyebben elfogadja amit mondasz. Ettől függetlenül, aki segítő szerepben van (ergo itt a válaszolók), soha nem szabad elfelejteni, hogy a segítséget kérő nem azt kérte, hogy oldd meg helyette, hanem megkérdezett valamiről, és utána szabad akaratában áll a véleményt elutasítani vagy elfogadni. Ezen kár megbántódni. Aki igazán segíteni akar, az nem a saját véleményét erőlteti rá a másikra, hanem támaszt nyújt, hogy megtalálhassa az illető a saját megoldását. (Nyilván nem azon sértődik meg senki, ha mondjuk megkérdezi, hogy lehet-e camambert enni, és erre az a válasz, hogy nem ajánlott...) Az érzelmekre vonatkozó kérdések nem fekete-fehérek, és sokszor a válaszolók sem képesek saját magukból kilépni, és meghallani egy "ellentétes" véleményt, ami talán nem is ellentétes, csak más...