Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » 36 hetes terhesen depresszio?

36 hetes terhesen depresszio?

Figyelt kérdés

Egy hete nem dolgozom. Total kivagyok! Nagyon szerettem a munkamat es nem tudok megnyugodni, hogy nincs sajat keresetem. Tele vagyok bizonytalansag erzessel a lakasunkkal kapcsolatban, penzzel kapcsolatban stb...mondtam a ferjemnek, hogy par napja mar arra is gondoltam ha meghalnek sem szamitana - na ez volt szamomra a figyelmeztetes, hogy valoszinu depis vagyok.

Holnap megyek dokihoz. Elmondom neki a bajomat, segiteni ugysem tud. Megorulok itthon. Varom a Picimet, megis lelkiismeret furdalasom van, hogy tehetetlenul ulok itthon. A kezeim es ujjaim tropak, alig tudok mar menni, hetek ota allando fajdalomban elek...hianyzik a nyuzsges, az hogy szukseg van ram.

Elkezdtem a lehetosegeimhez kepest jobban tornazni, hatha felszabadul valamennyi endorphin - futni mar nem tudok ugyebar..

Soha az eletben nem gondoltam, hogy ilyen van!

Veletek tortent ilyesmi es ha igen, hogyan tudtatok magatokon segiteni?


2010. szept. 29. 15:31
 1/4 anonim ***** válasza:
Az idő fog segíteni. Jelenleg nem érzed, hogy hasznos lennél, de a pici baba majd minden idődet le fogja kötni, és neki te leszel az első. Az anyaság az igazi főállás.
2010. szept. 29. 15:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:

Segíteni nem tudok, de én is ugyanígy érzek, pedig még csak 21 hetes vagyok és még dolgozom és pörgök ezerrel. Már előre szorongással tölt el, hogy mi lesz velem ha otthon leszek és haszontalannak érzem magam akinek még rendes keresete sincs? Már a gondolatától is rosszul vagyok:(


Szerintem ebben igazán csak a párod tud megnyugtatni. Beszélj vele erről és ha az ő szájából hallod,hogy nem lesz semmi baj és az a lényeg, hogy Te otthon legyél és vigyázz magadra és a picire vigyázz majd, akkor máris érezni fogod, hogy a picinek és a férjednek Te pótolhatatlan vagy:)

2010. szept. 29. 16:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 A kérdező kommentje:
A ferjemnek szegenynek minden este elmondom. Latja, hogy szenvedek es tudom, hogy o sosem hagyna, hogy baj legyen. mindig elmondja, hogy minden rendben lesz...Megszoktam, hogy megveszem ami tetszik - nem eszetlenul persze - de nem volt gond eddig. Most viszont nyomast erzek magamon, hogy jaj mi lesz ha....attol is felek, hogy a baba atveszi tolem ezt a depit...szoval ha lehet magamat valamilyen szinten kinozni en valamiert igyekszem kimeriteni az osszes lehetosegemet...es ha csak en lennek de a Picurkam egyenlore benn van es erzni azt ami nekem nem jo.
2010. szept. 29. 16:23
 4/4 anonim ***** válasza:

Nekem is volt. De engem a semmiért fektettek be másfél héttel a kórházba (orvos rokonok), így a szülésem és az utána lévő hónapok pokoliak voltak. Egyszerűen rám ragadt a magány. Vagyis inkább az, hogy ne hívjon senki, ne is jöjjön, állandóan fáradt voltam. Nagyon sajnálom, hogy ezek nálad is jeletkeznek. Menj társaságba és beszélgess hasonló "problémában" szenvedőkkel. Én sajnálom, hogy akkor nem erőszakoltam meg magam és nem mondtam azt, hogy nem megyek. Idővel megjavult a depresszióm, de még most sem szeretek anyukák közé menni, sem játszótérre. Szégyellem is magam miatta, de nem megy.

A pörgős időszak után, most nyugalom kellene. Próbáld meg úgy felfogni, hogy most ez a melód és hidd el, az is:)!Sok sikert! És ne izgulj. Különböző tanfolyamokra még most is el tudsz menni. Szoptatást segítő, szülés tanfolyam stb.

Üdvözlet és fel a fejjel!!

2010. szept. 30. 09:29
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!