“Normális”, ha néha úgy érzem, hogy nem szeretném a babát?

Tisztán boldog élet és babavárás majd nevelés nem létezik, de mégis megéri a jóért. Nekem most aludt el a 2,5 éves, egész nap pörgött és hisztizett, de szeretem az életem. Nem vagyok mindig boldog, terhesen se voltam biztos, hogy jó ötlet-e gyereket vállalni. Szerintem ez normális a többségnèl ilyen.

A te helyzeted bonyolultabb a szakítás miatt, de ez a gyerek már "elkészült" most ebből kell főzni és pozitívan tekinteni a jövőbe. Kívánok neked ismeretlenül is minden jót és, hogy nálad is több legyen nap végén a boldogság, mint a nehézség.

Egy gyerek nem fog összetartani egy szar kapcsolatot.

Nem szülnék sem szar kapcsolatra, de egyedülállóként sem.

Le leszek pontozva, de nekem váratlanul jött a gyerek, pont szakítás előtt álltam, emlékszem úgy voltam hogy ez lehet baba lesz, megvárom, utána szakítok. Baba lett, párom tisztában volt a kapcsolatunk problémáival, de arról nem tudott hogy komolyan fontolgattam a szakítást. Na most nekem úgy alakult hogy a kapcsolat jobb mint volt, de csak mert a problémákat feloldotta gyerek, és mivel nem az volt hogy én ragaszkodom hozzá és megpróbálom magamhoz láncolni egy gyerekkel. Persze ez 99%-ban rosszul szokott elsülni, szóval mi pont kivételek vagyunk szerintem.

Az meg, hogy nem várod a babát, szerintem tök normális, nekem a 14. hétig voltak olyan gondolataim hogy nem kéne ezt vállalni, inkább vetessük el, utána meg hogy adjuk örökbe. Persze ez elmúlt azóta, de van egy ilyen furcsa út amin terhesen végigmegy az ember, hogy elveszik a régi élete és valami teljesen ismeretlenbe érkezik, szóval természetes a félelem és a kétely.

Szerintem természetes, de alapvetően ne várd, hogy ettől rendeződni fog a kapcsolatotok, mert szerintem egy újszülött csak egy újabb rugás a gödör felé egy vacak kapcsolatban. Ha valamiért mégis javulna, akkor SZERINTEM ezek a kapcsolatok akkor fognak kiégni, amikor a gyerek felnő és ott állnak egymással szemben, hogy akkor most itt maradtunk egymásnak, mit kezdjünk a szituval!?

Terhesség alatt is hullámzott a hangulatom és azóta is, aztán a második gyereknél is (most 7 hetes). Már itt vannak és sosem adnám őket, de vannak napok, amikor megkérdezem magamtól, hogy biztos ez kellett nekem!?