Elmennétek temetésre mindenórás kismamaként?
Tavaly a 3. trimeszteremben derült ki, hogy unokatestvérem súlyos beteg és rövidesen meg is halt. Ez már önmagában teher volt, pedig az utóbbi években ő szándékosan eltávolodott tőlünk, de addig szoros volt a kapcsolatunk. A temetése nem egészen 2 héttel a kiírt időpontom előtt volt. Hozzátartozóim teljesen természetesnek találták, hogy nem megyek (eleinte akartam, de aztán igazat adtam nekik, hogy ki tudja hogyan hatna az állapotomra egy fiatal rokonom koporsós temetése), így csak a férjem ment el részünkről.
Végül 6 nappal később spontán indult a szülés.
Erre most írt egy közös ismerősünk egy drámai hangvételű levelet, hogy szerinte jóvátehetetlenül vétkeztem azzal, hogy nem jelentem meg a temetésen, sőt nem írtam megemlékezést az elhunytról, ráadásul, hogy az azóta eltelt időben (ami napi 30 óra babagondozás volt hónapokig) nem szerveztem emlékfa-ültetést. (Ő tudta, hogy mindenórás voltam akkor.)
Lenne, aki bevállalna egy ilyet úgy, hogy bármikor szülhet?
Senkinek semmi köze, hogy elmentél-e vagy sem. A rokont meg jól helyre kéne rakni. Foglalkozzon a saját életével.
Ne legyen bűntudatod szerintem :)
Nem rokon az illető, csak egy közös ismerős. A rokonaim beszéltek le arról, hogy menjek, nagy hőség is volt akkor, bár én fizikailag elég jól viseltem a terhességet, de a meleget tényleg utáltam. Szerintem van különbség egy idős ember vagy egy rossz egészségnek örvendő ember eltávozása és egy szép, fiatal nő gyors elveszítése közt. Engem eléggé letaglózott így is a születés/halál együttese az utolsó hónapban. Férjem szerint kifejezetten nyomasztó volt az esemény, ami nem kötelezően az, mert amikor a legjobb barátom meghalt balesetben, ott nagyon felemelő/megható búcsúzás volt, amire a halála felett érzett szomorúság mellett mindenki pozitívan emlékezett vissza. Édesanyám temetése is ilyen volt, ő is váratlanul távozott.
#13 Nem is válaszoltam erre, annyira abszurd, csak érdekelt, hogy ez egy elvárható dolog lenne? Azt hittem, bizonyos állapotokban nagyobb a tolerancia. Amúgy kitelik tőle, hogy ezen csámcsog másokkal, diszkréten elhallgatva azt, hogy szülés előtt voltam.
Ha meg elmentél volna, és ott folyik el a magzatvíz, ne adj isten, elájulsz a hőségben, vagy elveszed a széket a nagymama elöl, mert 1 órát csúszik a ravatal, de már nem bírsz állni, akkor meg azon csámcsogna, hogy na bezzeg azt akartad, hogy mindenki rád figyeljen.
Gondolom nehezen birkózik meg egy fiatal hozzátartozója halálával, esetleg tudat alatt haragszik rád, hogy te épp életet adtál, mikor az elhunyt hölgy számára is ez lett volna az élet rendje, csak neki már ez nem jöhet össze. És ez nagyon szomorú, de erről nem te tehetsz, meg nyilván senki sem...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!