Kinek segített az utrogestan? 2 vetélés után ismét babát várok és duphastont és utrogestant kaptam, vérzésem nem volt, barnázás sem. Aki szintén ezt kapta segített neki? Megmaradt a baba?

Szerintem ez attól is függ, miért kaptad. Nekem volt 4 sikertelen terhességem, ebből egy azért lett művi befejezés, mert utroval próbálták megtartani, így meg is maradt, de 13.hétig nem volt szívhang, plusz elejétől kezdve barnázás, pecsételés. Így a mai fejemmel túlzásnak érzem utólag, hogy olyan sokáig küzdött a doki, hiszen az elejétől nyilvánvaló volt, hogy nincs rendben a terhesség. Így ebben az esetben szerintem a tünetek összességében kár volt.

Viszont az 5.terhességemben csak a vetelések miatt kaptam, egyébként a baba jól fejlődött, úgy gondolom inkább egy kis megerősítés miatt volt a hormon. Ott problémamentesen lefutott a terhesség, azóta 5,5 éves. Van még egy 3,5 és egy másfél éves is, ott már nem is kellett hormon. És most várom a 4. gyermekem a 8.terhességből, lám, amennyi veszteség ért, annyi örömöt is kaptam :). Most sem kell semmi.

Szóval szerintem önmagában nem a gyógyszeren fog múlni, ha egészséges a terhesség, és csak egy kis támogatás kell, azt megadja, ha baj van, annak meg úgyis több összetevője van, amin nyilván a gyógyszer sem segít!

Kívánom, hogy problémamentes legyen ez a terhességed, és az én példából kiindulva még legalább kettő! ;)

1-es vagyok. Szerintem úgy nézd ezt a terhességet (is), hogy arra figyelj csak, hogy minden rendben. Ha olyan tünetet észlelsz, ami bajt jelezhet (barnázás, pecsételés), akkor fordulj orvoshoz, ha ezek nincsenek, akkor esélyes, hogy minden redben. Ha baj van, akkor azt egyébként a lelke mélyén úgyis érzi az ember. Meg azt is, ha nincs.

A görcsölést azért nem mondom, mert az a nyúló méhszalagok miatt normális, az 5.terhességnél emiatt mentem be éjjel az ügyeletre, mert pont olyan érzés volt, mint a vetélésnél, de megnyugtattak, hog, ez teljesem rendben van. Nyilván a 4 sikertelen után megijedtem. Ettől függetlenül amikor rendben volt(ak) a terhességeim, akkor nem volt semmi olyan tünetem, ami bajt jelzett volna. Időre fejlődött ki mindenük, bár a 2 kisebbnél jó sokára lett szívhang az elsőhöz képest.

De emlékszem erre az érzésre, hogy el se tudtam képzelni, hogy nekem is sikerülhet, legszívesebben minden nap mentem volna uh-ra, hogy él-e még.