Terhesség alatt halt már meg anyukád/apukád?

Bnőmnek.

Ő ment volna a szülésre vele.

38 hetes volt, amikor a szülője önkezével vetett véget az életének.

Semmi előjele nem volt.

Pszichológussal, egyéb terápiákkal tette túl magát.

Bocsi, elkuldtem veletlen, elozo vagyok.

Nekem a kicsi rengeteg erot adott, meg ugye teljesen lefoglalt, nem nagyon volt idom gondolkozni, ejjel sem aludt.

Ami lett volna, ha mar valoban csak vitatkozas a vaosaggal. En is szoktam ilyenen gondolkodni, pedig mar 10 eve meghalt apukam. Az elso alkalommal a pszichologusnal vegig bogtem, kb. egy normalis szo nem jott ki a szamon, aztan szep lassan egyre, hmm… konnyebb nem lett, de egyre ritkabban jutott eszrmbe, es olyan 7 ev utan, mar viccelodni is tudtam azon, hogy most erre vagy arra mit mondana, vagy hogyan reagalni. En arra szoktam gondolni, hogy o biztosan azt szeretne, hogy minden rendben legyen velem. Tobb ev pszichoterapia segitett. De barmikor konnyeden sirni tudnek, ha eszembe jutnaka kozos emlekeink. Unokatesoim 8 es 1,5 evesekvoltak, mikor anyukam testvere meghalt. Na az durva. Mindig van rosszabb. Persze, jobb is, de nekem valahogy az segit, hogy a megadatott kozos idoert vagyok halas, a halalabol pedig igyekszem tanulni. Nalunk elutottek, de ezt csak kesobb tudtam meg. Olyan szempontbol nehezebb igy, hogy nem segit, ha arra gondolok, miket tudok tenni az egeszsegemert, hogy a varhato elettartamom tobb legyen, mint az ove. En akkor nagyon befordultam, ezoterikus korokben kerestem a valaszaimat, elolvastam Michael Newton Lelkunk utja c. konyvet, meg voltak erdekes almaim, aholapukammal beszelgettunk, es kerte, hogy ne akarjuk kideriteni, hogyan halt meg (cserbenhagyasos gazolas volt, de eloszor azt hittuk, agyverzes volt).

A halal sajnos az elet resze, barmennyire fajnak is ezek a gondolatok, amik a fejedben vannak az elvesztett lehetseges idorol. Ezek csak gondolatok. Sokaig nem ertettem, mit jelent, hogy a szuleink bennunk tovabb elnek. En nem igy akartam, en azt akartam, hogy fizikailag is legyen itt. Hogy tudjak vele beszelni, megolelni. De megis ott van a mozdulataimban, a vonasaimban, a szavakban, amiket hasznalok, a gyerekeimben, akik nem is ismertek.

Anyosommal is almodtam a halala utan. Az a titka dolog tortent, hogy rajottem, hogy almodok. Beszeltem vele, es meg is oleltem. Hihetetlenul valosagos volt. Meleg feny aradt a testebol, de az oleles erzese pontosan olyan volt, mint a fizikai valosagban. Mar nem keresem a foldon tuli valasuokat, mint regen, mert azt gondolom, itt van dolgom a foldon, es nekik valamiert mar nincs. De neha, ha eszembe jutnak, elkepzelem, hogy itt vannak, es szinte erzem, hogy tenyleg, megha nem is latom.

A fajdalom, a gyasz pedig melyre visznek, de allitolag akkora magassagokba tud menni az ember csak, amekkora melybe is. Sok erot kivanok neked, es hiszem, hogy o is azt szeretne, ami neked a legjobb.