Első vagy második/harmadik/negyedik babaváráskor izgultatok a legjobban?

Az első terhességem szívás volt, nagyon vérszegény voltam, a magasan tapadó lepény miatt is fulladtam, durván vena cavás voltam, inszomniás, nyugtalan láb szindrómás. Az utcáról kórházba kerültem.

Plusz dolgoztam a 8.hónapig napi majdnem 3 óra bkv, stresszes munka, eü kockázat stb.

És vhogy kételkedtem benne, hogy ez velem tényleg megtörténhet, hogy lesz gyerekem. A volt osztálytársam babája 42.héten meghalt, féltem hogy velem is ez lesz, az utolsó napig úgy néztem a kiságyra, hogy sose fog benne senki lakni.

Érdekes, ahogy megszületett a lányom, megnyugodtam, nem lettem paramami. Azt mondta az orvos hogy már nagyon gáz volt a lepény, érintésre mállott a zsinór, amire amúgy fel volt tekeredve a gyerek (pedig a flow jó volt végig), szóval szerintem csak megúsztuk tényleg.

A 2.terhességemnél kiderült a diab. Ami nyilván az elsőnél is az ok lehetett csak a 24.heti terhelés még hibátlan volt. Csomót fogytam meg tornáztam és naponta kirándultunk a lányommal, szuper jól voltam. Azt a terhességet imádtam (a diabon kívül), volt fotózás, áhítatos ruhácska vásárlás stb. Csak az utolsó óra volt para több okból, de a fiammal minden rendben volt.

Bár lenne harmadik, de már nem tervezzük.

Az elsőnél mindenen is izgultam. Pedig probléma mentes terhesseg volt. Ott féltem az ismeretlentől, vartam, mi fog következni, stb.

2.terhességemnél nem izgultam. Ott tudtam, hogy valamiért nem szabad beleélnem magam. 9hetesen elvetéltem

3.tehességnel pedig volt minden is. Vérzés, görcs, mehszájnyílás, korai fájasok. 1x nem izgultam, vagy nem voltam ideges. 5honapja szültem őt meg.

Többet nem akarunk

Sziasztok. Hát én valahogy most a második terhességem alatt jobban aggódok.

Bár lehet ez a korral jár? 😂

Első baba lassan 15 éve volt.

Elsőt nagyon lazán kezeltem ha nem nőtt volna meg a hasam észre se vettem volna hogy terhes vagyok.

Most meg mindenen aggódok.