Terhesség alatt mit tudok tenni, ha úgy érzem az idegösszeomlás szélén állok?

19!

Mentális betegseg sokféle van, nem mindenki idióta vagy idegbeteg. Pl én panikbeteg vagyok, bizonyos helyzetekben kb osszeomlok, de mivel tudom milyen helyzet hozható elő, azt igyekszem kerülni. A már felnőtt gyerekem a 19 éve alatt egyszer tapasztalta, hogy az anyja pánikol és akkor sem volt rá negativ hatással.

Millió nő esik szülés utáni depresszióba is, meg amúgy is, a hormonvaltozas mindent megkavar. Az, hogy neked súlyos mentális betegséggel élő szülővel kellett felnonod nem egyedi de nem is mindennapos probléma.

21#

Bocs, de sosem fogok egyetérteni veled.

Rengeteg kisgyereknek borzalmas a gyerekkora köszönhetően a beteg szülőnek.

Anyám súlyos pánikbeteg, hipochonder, bipoláris.

Az egész gyerekkorunk körülötte forgott, rettegésben. Hol azért mert folyton azt hallgattuk, hogy meg fog halni ami a mi hibánk, és látványosan össze is rogyott rendszeresen. Hol pedig a kiszámíthatatlan jókedv/agresszió/ mélabús kombinációjától rettegtünk.. Sosem tudtuk mire számítsunk.

Mire hajandó bolt elmenni orvoshoz adsigra felnöttünk, de kezeltetni évek óta nem hajlandó magát,mert a gyógyszerek annyira belassították, hogy képtelen volt a napi dolgokat elvégezni, max a frontint kapkodja..

Mára ott tartunk, hogy ha tényleg nem egetrengetően muszáj, ki se teszi a lábát az utcára..

szóval nem. Nem mindenkinek való, meg nem mindenkinek kell szaporodnia.

23!

Megegyszer, nem minden mentális beteg ilyen.

Gyerek úgy alapból nem mindenkinek való. Lehet neked is van valami olyan problémád, vagy szimplán olyan a stílusod, hogy neked se kellene vállalni akkor sem, ha nincs mentális problémád.

24.. Minden fajta mentális betegség kihatással van a saját és a környezetedben élők életére. Ezen nincs mit szépíteni. Hol jobban, hol kevésbé, de kihatással van, így vagy úgy.

19 év alatt látott 1x pánikolni a gyermeked. Na bumm. Én napi szinten néztem ezt anyámnál, ahogy minden áldott nap elájult, ahogy minden nap azt kántálta belénk, hogy megfog halni. Rengeteg mindenről maradtunk le anyám miatt, és a nem törödöm kezelés elutasítása miatt. Számomra akkor volt a legmegdöbbentő mikor alsó tagozatosként először mehettem el játszani az osztálytársamékhoz, szembesültem a ténnyel,hogy nem mindenki él így, és egyáltalán nem normális amit anyám csinál.

Azzal tisztában vagy, hogy számtalan dolog mellett, a mentális betegségekre való hajlam anyai ágról öröklődik?

Öreganyám szintén megannyi öngyilkossági kisérletet vitt véghez sikertelenűl. Unokanővérem is párszor kikötött már a pszichiátrián, nem is egyszer. Nagybátyám alkoholista a fia szerencsejátékfüggő..

Szóval, borzalmasan önző ösztönlény az, aki mentálisan gyereket vállal. Én nem vállalok ilyen családi tényezők mellett.

Hu ti aztán nem kímélitek egymást. Nekem terhesség alatti depresszióm volt. Soha semmilyen előjele nem volt, családban, barátaim között én vagyok a legstabilabb ezért senki nem is hitte el, hogy rosszul vagyok. Elmentem pszichológushoz és kb a 30. hétre rendeződtek a dolgok, de igazán szülés után jöttem helyre. Azóta sem jött vissza, saját meglátásom szerint jó anya vagyok és teljesen boldog, kiegyensúlyozott. Nem hiszem, hogy ezért pl. az én gyerekemet elkellett volna venni, mert fejben nem volt rendben minden. A legtöbb embernek nincs, csak pont a stigmák miatt nem fordulnak szakemberhez. Nyilván vannak olyan mentális betegségek amikkel nem szabad gyereket vállalni, de azért nem mindenki katatón skizofrén, aki szakemberhez fordul.

Kérdező, ez nem az a pénz amit meglehet spórolni. A születendő gyerekednek nem csillivilli gyerekszobára van szüksége, hanem egészséges anyára. Egyébként tb alapon is sok helyen nagyon jó az ellátás, érdeklődd meg!