Van itt olyan akinek nem fájt annyira a vajúdás mint ahogy a többség mondja ? ELSŐ SZÜLÉSNÉL

Nekem nem fájt annyira, mint ahogy féltem tőle. De azért soha semmi nem fájt még életemben előtte ennyire, mint a szülés. De nem volt horror egyáltalán.

Nekem is hamar meglett, és nálam is inkább az a görcsös hasmenős érzés volt, amit a #3 írt le nagyon jól :D De azért közel sem volt olyan vészes, mint amire számítottam.

Eszméletlenül fájt a vége, sosem éreztem olyan fájdalmat, de óriási megkönnyebbülés kíséri és mintha elvágták volna. Őszintén szólva a horror sztorik alapján sokkal rosszabbra számítottam, talán ezért is csalódtam kellemesen.

Nekem is inkább hascsikarás szerű görcseim voltak, az meg nálam olyan érzés, hogy pfúúú csak a következőnél kerüljön "leszálló ágba" és végre tudjam kitolni. (bocsi :D) Itt is pont így éreztem, szóval valahogy adta magát, hogy a testemmel együtt dolgozzak és ne ellene.

Ami nekem nagyon nagyon rossz volt, az a háton fekvés. Az egész terhességem alatt nagyon fájt a keresztcsontom és amikor NST-re kötöttek és a szülésznő közölte, hogy mostantól fekvés, én totál kiborultam. Egy óra után már sírva könyörögtem, hogy hadd kelljek fel, mert itt fogok meghalni. Onnantól kezdve, hogy szerzett ilyen mobil tappancsokat és ott vajúdhattam ahol akartam, már sokkal jobban viseltem.

Az elején volt egy nagy pánikhullámom, hogy úristen ez most tényleg megtörténik, én erre még nem állok készen, nem is fáj annyira, ez még biztos nem is a szülés, menjünk haza... de aztán megnyugodtam, elkezdtem kicsit befelé figyelni és valami iszonyat szürreális és természetes folyamatként túl lettem rajta. Az emlékeimben mintha percek alatt meglett volna a babánk, pedig 12 óra volt a kórházba érkezéstől odáig, hogy a kezemben volt. Szóval érdemes a létező legrosszabbra készülni, max kellemesen csalódsz. :)

Hát én a legrosszabbra készültem. Amikor kiderült hogy indítani kell, még rosszabbra.

Ballonnal indítottak, na az tényleg sz*r volt vagy 3 óráig. Jó erős mensi görcs, tinikorom óta nem volt ilyen meg az ideg, nem alvás.

Aztán másnapra semmit se tágultam szinte. Jött az oxi. 8.5(!) órát voltam oxin. SEMMIT nem éreztem. Dokim és a szülésznő el voltak hűlve. Én is valahogy. Voltak fájások CTGn de alig éreztem valamit. Tágulni se tágultam, burokrepesztés után se. Na jó, a derekam becsípődött, az kellemetlen volt... :D

Megcsászároztak, az jó fájdalmas volt kb 48 óráig. Viszont 4. napra abból sem éreztem szinte semmit. Pedig nem vagyok egy vaslady, se szuper sportos, de valószínű ez alkati dolog.

Ne parázz rá, a gyerek benn nem fog maradni...