Van valaki, aki a harmadik trimeszterbe lépve is még mindig mosott rongynak érzi magát?

Nem akarlak elkeseriteni,de most jön a neheze.A sehogy nem kényelmes,a mindenhogy nyom,a minden oldalt rugdos,a szét nyomja a bordáim,a megint jósló fájasom van rész,majd 36.héttől a már megint menni kell vizsgálatra de nehéz járni..

Valaki megússza a vizesedést valaki nem.Aki nem az megszívja,meg nehezebb úgy sétálni,fogni dolgokat.

Most jön majd még a tavaszi fáradtság is,aki hajlamos rá annak a migrén is.

Egyszóval..kitartást!

Nekem az első trimeszter halál volt ilyen szempontból, semmi energiám nem volt, szintén főként (elvileg) vas miatt, 2-féle gyógyszert szedek rá. Második trimeszterben még alacsonyabb lett a vasam, de érdekes módon én teljesen fel voltam pörögve. Most vagyok 35 hetes, de én is azt érzem, hogy egyre fáradtabb vagyok, pedig lekopogom a körülményekhez képest jól alszom.

Azt tudom érdemben tanácsolni (mert szerintem javulni már nem fog sajna a helyzet), hogy próbálj napközben is szusszanni, ha van rá módod, nem kell mindent egyszerre megcsinálni, hidd el. Kicsit élj magadnak, mert kb.ez a pár hét és utána megint nem alszol és pihened ki magad jó darabig😂

A vasra visszatérve pedig (nem gondoltam volna, de kipróbáltam) nekem nagyon bejött a Hohes C-nek a vassal dúsított üdítője.

Én rengeteget alszom, de kipihent sosem vagyok. Meglassultam testben és agyban is, de változó, hogy mennyire érzem energikusnak magam. Ha annak érzem magam, az sem a testi érzéseimből jön általában, hanem pszichésen, a mentalitásom olyan azokon a napokon, hogy mindent is csinálnék és mindennel is foglalkoznék. Aztán gyorsan rájövök, hogy ennek testi korlátai vannak, gyorsan elfáradok. Nekem nincs vashiányom, minden értékem rendben. 32 hetes vagyok és tudom, hogy ennél csak nehezebb lesz, így igyekszem jól/természetesnek megélni ezeket a dolgokat és csak úgy repül az idő. :)

Nyilván zavar, hogy már most úgy vergődöm át éjszaka egyik oldalamról a másikra, vagy hogy alig bírok kimászni az ágyból, felkelni a kanapéról, így a keresztcsontom fáj, úgy a lábam zsibbad, amúgy vizesedem, emígy levegőt alig kapok, stb. De egyszerűen nem erre koncentrálok, igyekszem elfoglalni magam (pl. itt okoskodom), nem a nehézségekkel foglalkozni, hanem természetesen kezelni, hogy ez van és hamarosan a kezemben lesz a babám. :)

Én ugyan csak második trimeszter felénél tartok, de az energia löket engem is nagyban elkerült :/ Pedig vasam, stb rendben.

Mosott rongy vagyok, szerintem már ez lesz a végéig.

Még csak erősen közelítem a 3. trimesztert de meglehetősen gyorsan, mert a másodikat -is- kvázi átaludtam.

Érdekes, mert ha van valami dolgom pl dolgozom (heti 2 napot járok be, többit itthon ha ébren vagyok :D) akkor kelek 7-kor és pörgök 5-ig majd itthon is még teszek veszek, ha viszont itthon vagyok és semmi dolgom, simán átalszom az egész napot és éjszakát is, csak enni, wc-re menni meg tisztálkodni kelek fel és fekszek vissza.

Agyilag is zokni vagyok, felhívnak, mondanak valamit, leteszem és nézek páromra, hogy mit mondott a főnök mit csináljak? Már emlékeztetőket is hiába írok mert nem nézem meg őket :D