Van olyan, aki csak azért szülte meg a gyerekét, mert nem volt szíve elvetetni?

Örökbeadáson nem gondolkoztál? Egy gyermektelen családot boldoggá tennél, a gyerek szeretetben nőhetne fel, és neked sem lenne bűntudatod amiatt, hogy megölted.

12: mert akkor lesz, aki eltart, meg ellát, mi? Ha nem lenne olyan, hogy valaki nem szereti a gyerekét, akkor nem lenne gyerekbántalmazás a világon és nem lennének dugig az árvaházak olyanokkal, akiknek élnek a szülei. Álomvilágban élsz.

Szerintem meg ne vetesd el. Állj hozzá úgy, hogy örökbe adod, ezzel nagyon boldoggá téve régóta várakozó gyermektelen párokat, és ha a terhesség alatt vagy a szüléskor mégis megváltoznak az érzéseid (mert az is benne van a pakliban, hogy imádni fogod), akkor megtartod.

Látszik, hogy kétségbe esett vagy. De az is, hogy átérzed a tetted súlyát, és tudod, mit bírnál és mit nem elviselni, feldolgozni. Én semmiképpen nem ajánlanám az abortuszt. Nem azért, mert alapjáraton ellenzem. Azért nem, mert nyilvánvaló, hogy nem tudnád feldolgozni, megemészteni. Te is írtad, nincs ezen mit beszélni. Innentől kezdve aki továbbra is ezt ajánlaná esetleg, inkább fogja be a száját. Ez ellenkezik az akaratoddal, úgyhogy nagyon nem fair ezt tovább boncolgatni. Én személy szerint örökbe adnám, de ezt már itt is írták neked többen. A gyerek jó kezekbe kerülne, de neked semmilyen szinten nem kellene ebből kivenned a részedet. Élne, virulna, boldogan. Magyarán mindenki megkapná azt, amit akar. Te a szabadságodat, a gyerek pedig életet.

Ugyanígy voltam mint te. Nem örültem a terhességemnek egyátalán. Rengeteget sírtam. Utána is néztem az abortusznak, hogy milyen papír kell meg hogy hogyan zalik. Őrlőttem magamban, már olyanokat is gondoltam, hogy bár meghalnék. Nem voltam képes elvetetni, de a 9 hónap alatt végig azon agyaltam hogy mit fogok csinálni ha nem leszek képes szeretni a gyerekemet. Eljátam vizsgálatokra, válogattam a babaruhákat, de közömbös voltam végig, nem érdekelt. Aztán megindult a szülés, a végén rámtették a babát és megváltozott bennem minden. Ahogy megláttam tudtam, hogy nagy hülyeség lett volna ha elvetetem. Imádom a lányomat, ha kell odaadnám érte az életemet is. Voltak persze nehéz időszakok meg lesznek is még bőven, de érte megéri. Ez csak az én történetem, de gondoltam hátha segít valamit.

Nincsenek ilyen csodák. Pont ugyanolyan szar anya lesz az, aki azt hazudja, hogy a szüléstől megváltozik minden, mint előre gondolta. Csak az élmény hatására ez eltolódik pár héttel. Mert persze, szép élmény. De ennyi. Egy élmény. Sajnálom az összes olyan gyereket, akit ilyen felelőtlen nők szülnek a világra. Mert szar lesz nekik az élet.

És akkor most szívünkhöz kellene kapni? Nem fogod megölni magad. Annál jobban szereted magad. A gyerek életére már nem fogadnék ilyen lazán.

Az apja hol van?