Genetika vizsgálat. Megcsináltattátok? Illetve meg fogjátok csináltatni? Ha igen, miért? Ha nem, akkor ugyebár miért nem szeretnétek?

Ha betegen is megtartanátok, akkor felesleges a vizsgálat.

Viszont ha úgy nem vállalnátok, akkor minden pénzt megér.

Nem csináltattam meg mert feleslegesnek tartottam. Ha valami felmerül uh-n vagy kombinált teszten, mérvadó úgyis az amniocentézis.

Mozaikos betegségre nem szűr, pedig ez is előfordulhat. Megkapod a negatív eredményt és közben meg beteg a baba. Sok olyan betegségre is szűr, ami nagyon-nagyon-nagyon ritka, ergo felesleges.

A nemet illetően ki tudtam várni az időt, hogy uh-n is látni lehessen.

Nem spórolásból mint ahogy sokan írjak azokra akik nem csináltatják meg. Ennek sokszorosát elköltöttem a terhesgondozás alatt, mert végig magánba jártam és szülni is fizetős klinikán szültem.

Ne félj, ez természetes. Senkinek sincs joga belemekegni az életedbe, ha mártírkodni akar akkor neveljen ő beteg gyereket.

#2 voltam

Kérdező, egyáltalán nem vagy rossz ember amiatt, hogy így érzel.

Írod, hogy ketten vagytok, 0 segítséggel, és ugye valakinek dolgoznia is kell. Ez már eleve nem egyszerű helyzet.

Amit mi mérlegeltünk, az az, hogy egyrészt anyagilag meg tudjuk-e oldani, ha súlyos beteg lesz, másrészt pedig hogy mivel relatív későn vállaltunk gyereket, mi lesz vele, ha mi már nem leszünk mellette... Nos, mi egyik kérdésre sem találtunk megoldást.

Mi sem Magyarországon élünk. Itt a kombinált teszt kötelező, amin az életkorom miatt nem a legjobb eredményt kaptuk. Számítottam erre, de azért sokkolt a dolog és nem kicsit voltam ideges.

Több opció is előttünk állt.

A méhlepény mintavétel, amit a 10. héttől végeznek.

A drága vértesztek, szintén a 10. héttől.

És a magzatvíz mintavétel a 16. héttől.

Mivel volt némi ismeretlen eredetű vérzésem a koraterhesség alatt, így az invazív méhlepény mintavételt nem mertem bevállalni, hisz az első trimeszterben azért az ember az ilyesmitől jobban tart.

Az a döntés született, hogy akkor legyen a vérteszt+amnio kombó.

A vértesztet megcsináltattuk a 12. héten, 10 napon belül kaptunk is egy jó eredményt. Ez, bár költséges dolog, arra volt nagyon jó, hogy nem idegeskedtem magam halálra a 16. hétig, mivel azéert a legdurvább kimutatható betegségekre elég megbízhatóan szűrnek ezek a tesztek. Ha pedig nem lett volna jó az eredmény, akkor az általunk választott tesztet végző cég állta volna az amniot.

A magzatvíz mintavétel eredménye is mindent rendben talált.

Lehet mondani, hogy túlaggódtuk, és hogy persze mindent még így sem lehet kizárni, születéskor is adódhat gond, sőt később is fény derülhet problémákra.

De minket megnyugtat az, hogy amit még időben ki lehetett zárni, azt kizártuk.

Megint csak hangsúlyozom: mindenkinek magában kell eldöntenie, hogy mi az, amit még vállalni tud, és mit nem. Szerintem ebbe senkinek semmi joga beleszólni.

Mi a párommal nem csináltattunk, fiatalok vagyunk (25, 30), a családban nem fordult elő semmilyen genetikai betegség.

Ezt csak ti tudjátok

Mi megcsináltattuk, 27 évesek vagyunk mindketten, de mi nem tartottuk volna meg ha beteg a baba.

Nekem megérte, mert így is annyi mindenen izgulunk, hogy legalább ezen nem kell.

Egyébként én személy szerint akkor is megcsináltatnám, ha mindenképpen megtartanánk, hogy legyen időnk és lehetőségünk felkészülni.

Ugye azt is kérdés, hogy pl ha down kóros a pici, attól még egész sokáig is élhet, viszont az Edward és patau szindrómás babák sokszor meg sem születnek vagy a szülést követő 1-2 hetet sem élik túl.

Hasonlóan gondolkodtunk, mint a 8-as.

Minket megnyugtatott az eredménye, legalább ezek miatt nem aggódunk már. Én annak is nagyon örülök, hogy a nemét biztosra tudjuk.

Mi nem tartottuk volna meg, ha kromoszóma rendellenesség derült volna ki. Anyagi és mentális megfontolásból sem. Ha el is lennénk pl. egy down-os gyerkőccel, mi lesz vele, ha mi már nem leszünk? Ha előre tudjuk, hogy beteg lesz, akkor nem kívánjuk ezt a sorsot sem neki, sem magunknak.