Terhesség alatt élő jönnek olyan gondolatok nálatok hogy "mi van ha a párom nem marad velem szülés után " "Mi van ha megcsal"?

A mi van ha nem marad velem kérdést a teherbeesés előtt már mérlegeltem, érthető, gyakorlatias okokból kifolyólag. Ugyanide tartozik tulajdonképp a mi van ha megcsal is.

Bízom benne, mi mást tehetnék. Különben nem vállaltam volna gyereket vele.

Eszembe sem jutott, pedig alig ismertem.

Mondjuk én alapból úgy voltam vele, hogy egyedül vállalom és meglepődtem, hogy ő teljesen természetesnek veszi hogy akkor mi már egy család vagyunk...

Stabil a kapcsolatunk és bízom is a férjemben (még akkor is, ha néha elkap a féltékenység a semmire).

De mégis a terhesség+az utána következő időszak nekem elég kiszolgáltatott helyzetnek tűnik..nem anyagilag, hanem érzelmileg..és igen, emiatt szoktak ilyen félelmeim lenni rosszabb napokon.

Valószínűleg közrejátszanak a hormonok+az is, hogy megváltozott a testem és nem érzem magam vonzónak.

Illetve számít az is, hogy az én szüleim is elváltak (apám hirtelen lelépett), szóval van előttem egy rossz kép, amin sokat dolgozom, hogy ne vetítsem ki.

Terhesség alatt élő jönnek olyan gondolatok nálatok hogy "mi van ha megcsalom a párom nem maradok velem szülés után " "Mi van ha megcsalom"?

Ez a verzió nem? Miért csak a másik? Benne nem bízol, vagy magadban?