Ki hogyan éli meg a terhességet?

Tartok a szüléstől,az első is elég problémás volt és sokat aggódtam.Szerettem volna még egy gyermeket,de örülnék neki,ha minél hamarabb túl lennék rajta és itt lenne már velünk.Szép a terhesség,és egy fantasztikus dolog megélni ahogy kifejlődik bennünk egy kis élet,de egyben nagyon riasztó is.

Minden nehézséggel meg lehet bírkózni idekint,de oda be nem látok.Kissé aggaszt ahogy haladunk előre a hetekkel,hogy megint lesz valami.Nem hallom,nem látom,nem tudom figyelemmel kísérni,hogy biztos minden rendben van-e..

Persze ott vannak az orvosi vizsgálatok,de hetekig a kettő közt csak várni lehet,hogy vajon van-e most valami.

Tudom,hogy túl stresszelni sem szabad,nem stresszelek én,csak a vizsgálatok előtt lefut bennem egy pár aggodalom,szerintem ez normális főleg annál akinek volt már gondja a terhessége alatt.

15.hetes vagyok első babával. Korábban volt egy terhességem amiben Down-szindromas lett volna a baba. Na én azt hittem hogyha most túl leszek a prena teszten akkor megnyugszom. Hat nem így lett. Most a legnagyobb felelmem az az hogy mivan ha meghal és csak az UH-n veszik észre.

Kicsit tulizgulom tudom én 😂