Mi a véleményetek,ha egy 18 éves lány terhes/babát vár?

44. Nagyon igaz lehet amit irtal igy meg soha nem

Gondoltam bele. En is irtam ide hogy 33 evesen van gyerekem 8 hos a ferjemmel 10+ eve vagyunk egyutt de egy gyotrelem es pont ezert amit irsz! Megszoktunk valamit, raadasul az ilyen hosszu kapcsolatokban a ferfiak hozzaszoknak egy bizonyos foku kenyelemhez mert 10 ev alatt egy no inkabb elrakja azt a tanyert a pultrol. Nekem is nehez volt elfogadnom de O fel se fogta meg kb pedig O akarta jobban az egeszet. Szerintem se 100% hogy a kerdezo ne lenne anyatipus, sok no van a kornyezetemben aki nem akar igy belehalni mint en. Mindezt ugy hogy nem nehez a gyerekem, ejjel 2-3x kel es egybol visszaalszik. Nappal is leteheto.

Olyan vagyok mint a 43, szerintem nekunk 1 gyerek marad :D

Valóban félre értelmeztem. Elnézést.

De ebből csak azt vonom le h akik (ahogy írták itt is) nyuszka seg.el vállalta a dolgot. 1-2 esetben benne van a pakliban h fél lépni. Hiszen nincs semmilye. Van amilye van, azt nem ő teremtette!

30 évesen fél otthagyni a biztosat a bizonytalanért (érthető is) fél h nem talál már párt magának stb hiszen felnőttként nem volt ilyen szituban h csak magára számíthat, nem tudja hol találna párt.

Még egy 25-30 éves nő sokkal önállóbb, tapasztaltabb ezen a téren.

Ha önmagunkal példálózunk.

Az én esetemben: 17-21 éves koromig voltam együtt az akkori párommal. 3 évig együtt is éltünk. Elkezdtem dolgozni és minden megváltozott. Szakítottunk (nem volt semmi dráma, de mindketten éreztük h nem vagyunk boldogok együtt, máshogy képzeljük el a jövőnket)

Majd megismertem a férjemet 4 év múlva vállaltunk babát Biztos anyagi háttérrel (nem úgy biztos h ha a férjem lebénul, meghal, elhagy akkor sza. ban legyek. Volt SAJÁT autóm, munkahelyem, spórolt pénzem stb) tehát egyedül is megtudtam volna oldani ha kell.

Már 3 gyerekünk van 32 éves vok. Nem éreztem soha h "nem éltem ki magam" voltam szerelmes tiniként és felnőttk~nt is (nagyon nem ugyan az a 2) Ha történne valami, nem tojnék be. Nem kéne anyámékhoz költöznöm a gyerekekkel stb. Pedig így is megkéne húzni a gatyaszíjat Nem félnék h hogy lesz új szerelem az életemben. De ha arra kerül a sor, lépni sem félnék!

Ha meghülyülne és elkezdene megcsalni, verni, nem kellene kényszerből mellette maradnom, mert nincs más lehetőségem.

Nekem ez fontos. Hogy biztonságban tudjam magunkat, bármekkora sz@r üt be

Nem értem mi értelme volt a kérdésnek kérdező, ha te már el döntötted.

Én is nagyon szerettem volna babát 18 évesen, meg volt a vágy és a párkapcsolat is, viszont az eszemmel tudtam, hogy túl korai. Ezért dolgozni kezdtem, a párom is dolgozott, meg kezdtünk egy közös életre félre tenni. Közben utaztunk, élményeket gyűjtöttünk. Sikerült közös házat vennünk, felújítottuk, össze házasodtunk, el végeztem egy okj-t, saját vállalkozásba kezdtem. Mikor már nagyjából mindent el értünk, akkor mondtuk, hogy jöhet az első baba. Most vagyok 23 éves és 8 hónapos kismama. Még mindig fiatal vagyok, de már elég érett a feladathoz. 18 évesen is szerettem volna azt hinni, hogy készen állnék, de nem álltam volna. Örülök, hogy győzött az ész a vágy felett és a gyermekem egy olyan családba érkezik, ahol minden adott és két felnőtt felelősségteljes ember vállalja őt.