Ki hogy reagálna ha anyós após mindenbe bele akar szólni, a babám nevelését illetően?

Hát nekem hasonlóak voltak a szüleim. De tudason ekezdtem őket leállítanj erről a viselkedésről még babatervezés előtt.

Most hogy babát várunk, ilyen jellegű kérdéseik még nem voltak, de ha lennének egyből leállítanám őket. Inkább legyen hiszti 2 hétig, minthogy hónapokig meg utána évekig hallgasd hogy bezzeg...

Nem nekik szülsz gyereket. És ezt meg is kell velük értetni, hidd el tapasztalat, ha most nem állsz a sarkadra éveken keresztül hallgathatod.

Nem kell feltétlen veszekedni de üljetek le a pároddal velük beszélni közösen. Nyilván jobb ha ezt a párod adja elő hiszen az Ő szülei.

nállunk kitalálták hogy anyós jön el a melohelyről ha megpesz a gyerek. Mikor elsőre meghallottam, leköptem kólával a röhögèstől... utánna mondták hogy ezt komolyan is gondolták...

Èn azt csiláltam hogy megmondtam nekik. a gyereket mi csináltunk, az èn házamban èl, a mi törvènyeink alapján, ès ők csak vendèkek, ahogy mi is az ő házukba.

(erre asszonynak kiesett a kanál a kezèből mert ez volt az első mikor szenbe mentem apjával.... de tetszett neki)

El kell nekik magyarázni, hogy a szülei ti lesztek, ők az unoka életében akkor is csak másodlagos szereplők lesznek, ha tótágast állnak. A jó tanácsokat meg nem kell megfogadni, te vagy az édesanya, amiben az a jó, hogy végeredményben akkor is az fog történni, amit te szeretnél, ha anyós pörög a hátán, mint a büdös bogár.

Megértem a problémakört amúgy, nálunk is vannak ilyen jellegű problémák, anyós a 4 hónapos gyerekeit passzolta le a saját bevallása szerint is impertinens anyósának, a gyerekek úgy jártak iskolába, hogy a nagyszülőknél laktak hétköznap, a szüleiket csak hétvégén látták. Na most mikor ez az anyák gyöngye jön a tanácsaival, meg a tapasztalataival, ami volt 30 éve 4 hónapig, akkor azért nehéz eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Próbálom leállítani, de néha csak annyit mondok, hogy értem. Neki még nem esett le a tantusz, hogy a gyerekeivel elvesztegetett éveit nem fogja bepótolni az unokájával, mert ő is céloz rá, hogy majd átvesszük tőle a munkát ès ő addig elbabázgat, de megmondtam férjemnek, hogy egy gyereknek a szüleire van szüksége, a kedves anyukájának is megvolt a lehetősége 2x is, nem élt vele, így járt. Reméljük lesz következő élete, ahol ügyesebben állítja fel majd a fontossági sorrendet.

Ezeket olvasva, hálás vagyok az Égnek, hogy nekem normális a kapcsolatom az anyósommal, pedig mi együtt élünk és nem csak átmenetileg. Ő is elég nyomulós volt, de én próbáltam őt megérteni, nemcsak direktbe nemet mondani folyamatosan.

Egy anyós nagy segítség lehet egy anyának. De az ugye nem úgy működik, hogy amikor kell ugráltatom, aztán maradjon kussba, ha éppen nincsem rá szükségünk.