Az érzelmi kiborulást a várandósság okozza?

Pontosan nem tudom melyik kategóriába kéne írnom..

Ma van a szülinapom.

Tegnapi nap folyamán szüleim felhívtak milyen ebédet kérek születésnapomra. Karajt szerettem volna enni rántotthús formában úgy, hogy só bors legyen a panír alatt. Édesanyám közölte, hogy ő aztán nem fogja megcsufitani a rantotthúst, nem hajlandó olyat csinálni. (Rendben, kérdeztem is magamtól, hogy akkor minek kérdezik ha úgysem az lesz. Mondtam, hogy akkor barmi megfelel, amit a másfél évesem is el tud fogyasztani. Legalább kicsit pihenek).

Vasárnapból kifolyólag férjem ma nem dolgozott. Örültem volna ha reggel ő kel a babánkhoz, ad neki tejesitalt, nekem esetleg kávét, de valójában nem kértem igy nem is várható el, de jól esett volna. Mikor felkelt, fel sem köszöntött, nem is mondott semmit. Gondoltam majd később mikor az ajándékot is ide adja.

Majd miután cigizett, kávézott megkérdezte, hogy az anyja mikor jöhet hozni a tortát amit nekem készített. Itt meglepődtem és sírógörcs jött rám.... Hálás vagyok, hogy csinált, időt szánt rá, viszont a férjemnél is az történt ami a szüleimnél. Megkérdezte mit kérek szülinapomra, s nem kértem mást, csak 1 tortát egy bizonyos cukrászdából ami nyitva van, s képeket is küldtem, hogy milyen az elkepzelesem. Sosem volt olyan szép tortám, gondoltam ajandeknak tökéletes.

Azt mondta, hogy meglesz.

Nos, mikor mondta, hogy végül az édesanyja csinált tortát, olyan sirogorcs jott ram, s azt mondta, hogy hisztis pics@ vagyok. Hiába mondtam, hogy nem az a baj, hogy az anyósom készítette, mivel tavaly is ő adta a tortát, hanem az, hogy kb.semmibe veszi a kérésem a szuleimmel együtt.

Nem tudom, hogy a várandósság okozza-e ezt az érzelmi állapotot, 3.trimeszterben járok, vagy ha nem lennék terhes is igy reagáltam volna, de annyira rosszul esik, hogy nem győzöm abba hagyni a sírást..

Valakinek esetleg ötlet, hogy mit csináljak? Hogy tudnám ezt a szomorúságot eltüntetni?

Válaszaitokat előre is köszönöm.