Van olyan sorstársam aki szó szerint utálta a terhessége minden napját,undorítónak érzett minden ezzel járó élettani jelenséget,egy örökkévalóságnak tűnt neki a 9 hónap?
válasza: válasza:Én azért nem szeretem a terhességet, mert hirtelen mindenki kiskorúsít. Kiveszi a kezemből a kiflit, mert az egészségtelen, kiselőadást tart arról hogy be ne fessem a hajam (aztán arról hogy ne hanyagoljam el magam), nem hagy mosogatni, mert pihennem kell, és ugye megvettem már a légzésfigyelőt/bölcsőt/nemtommit, mert anélkül nem lehet ám. Egyesek a macskát akarják mindenáron örökbefogadni tőlünk. Az orvosnál meg kb az megy hogy mindent túlbiztosítanak, szedették velem a progeszteront pl, pedig nem utalt semmi arra hogy kevés lenne. Rákérdeztem, az volt a válasz hogy ártani nem árt,de adott esetben életet menthet, és a babáért ennyit igazán kibírhatok. Mintha azt hinnék, direkt rosszat akarok a babának, vagy nem tudom.
Egyébként jól vagyok, mindvégig jól voltam, semmi hányinger meg rosszullét, a gyerekkel is minden rendben,szóval nem értem ezt a felhajtást, és nagyon zavar, hogy kb az egész világ egy inkompetens buta libának tart, aki rosszat akar a gyerekének.
válasza:Én alapjáraton véve imádtam, hogy a lányom a pocakomban van, ez tényleg egy csoda.
DE: a végére még a szemgolyóm is vizesedett, plusz 40!!!!! kiló volt rajtam, abból minimum 20 víz volt. Magas volt a vérnyomásom, befektettek toxémia gyanú miatt, nem tudtam vízszintesen aludni, mert annyi savam volt, hogy csak na. Ezek csak a durvábbak. 🤣
Szerencse, hogy csak a 35.héttől jöttek elő. Ennek ellenére minden szenvedést megér a kisasszony. Még a majdnem 20 óra kemény vajúdást is. 😅
Kedves 12es.38. hétben vagyok és az utolsó kedves emlékem a terhességgel kapcsolatban a két csík a teszten. 37 éves vagyok és ugyan volt szó gyerekről és ketyegett a biológiai órám de nem voltunk ráfeszülve egyáltalán.Annyira csak dolgoztunk, hogy fel sem tűnt a 10. hétig,hogy nem jött meg összefolytak a napok.Csak nem voltam jól ez vezetett a terhességi teszt megvételéhez.
Elég hiú vagyok 165cm 55kg(nem zabálhatok) ezért féltem már előre(korábbi étkezési zavarok, pszihés problémák) hogy én nem tudok majd csak a pocakján gömbölyödő csinos kismama lenni.Ez így is lett elég sokat híztam.Eleinte konstans hányingerem volt amit eszegetéssel tudtam enyhíteni.
Utána farkasétvágyam.
Elvesztettem a mormotákat megszégyenítő el és átalvási készségemet. Jött az Insomnia a folyamatos vizelési inger és a székrekedés(az anyagcserém szintén napi óraműpontosságú volt) Jött a pukizás amit most nem én irányítok(semmit nem én irányítok)pedig egyébként soha nem bántottak a szelek.Vizelettartási problémák tüsszentésnél, köhögésnél.És én az a fajta nő vagyok aki szereti tartani a férfi előtt az illúziókat.Kicsit olyan mintha a méltóságom veszne el.Jött a 6. hónaptól a vizesedésés és a reflux. Egy kisüveges gaviscon max 3 napig tart ki és még így is folyton a felmarásra ébredek.A szexet nem kívánom mert undorítónak érzem magam pedig szerintem amúgy nem lenne baj a libidómmal és madonna-k...a komplexusa sincs a szerelmemnek. Ő fantasztikusan áll hozzám ez az egy amire szavam sem lehet. Vigasztal bíztat és egyáltalán nem érezteti velem ,hogy mennyire béna fazonom van most.Pedig esküszöm 2 póló és 3 melegítő amiben lát 9 hónapja. Tudom, hogy nem maradok ilyen de türelmetlen vagyok. Kriplinek érzem magam aki nem ura a testének. Bújkálok mert szégyenlem a kinézetemet. Nagyon sok mélypontot éltem át a 9 hónap alatt.Soha nem idealizáltam a terhességet de tudtam hogy csak így lehet kettőnkből utód. De soha többet nem vállalnám be semmiképpen. Olyan mintha 3 éve tartana engem nagyon megvisel. Semmi szépet nem tudok benne találni a születendő babán kívül. Úgy ahogy van el akarom felejteni ezt az időszakot.Irracionálisan borzalmasnak élem meg és nem tudok ezen úrrá lenni. A szülés után pedig nem lesz minden varázsütésre a régi tehát még egy ideig padlón leszek lelkileg.(emiatt a babát és a páromat is féltem
Szóval kedves 12 es remélem kielégítettem a kiváncsiságodat.Az is nehéz, hogy mindenki ítélkezik egyből ha nem boldog a kismama. És a legkegyetlenebbek általában pont a kismamák ha valaki felválallja hogy utálja a terhességet pedig szerintem ez nem méri a "jó anyaságot" ellenben az empátia igen és annak az ilyen emberek(elitélők)bizony úgy tűnik híján vannak.
válasza:Köszönöm a bíztatást utolsó.Énis a korábbi tudatosságomba vetem minden hitemet meg abba, hogy táplálkozástudományban is otthon vagyok. Ezt pl kifelejtettem az elkeserítő dolgok felsorolásakor, hogy az egyébként szeretett egészséges kaják/ nem kifejezetten kedvelt egészségtelen kaják aránya is más volt. Az ember naívan szeretné azt hinni, hogy a szervezet terhesen még inkább ösztönösen kerüli a mérgeket vágyodik az egészséges dolgok után, de ez sajna koránt sem így van. Normál esetben évente 1 db kis sajtburger és utána herótom van a gyorskajától. Most ez sem volt így sajnos.
Még annyi, hogy azért én nem 16 kg híztam csak de mivel még nem szültem nem tudom mennyi lesz belőle a víz mert sajna eléggé vizes is vagyok.
válasza: válasza:Köszönöm a válaszodat. Bár tényleg nem élem meg ennyire borúsan a terhességem, de nagyon sok általad leírt dologgal tudok azonosulni. Igazából az én esetem annyiban különbözik a tiédtől, hogy csak időnként vannak kiborulásaim. Szintén 165 cm vagyok, én 57 kg-ról indultam. Nagyon rég álltam mérlegre, már akkor +20kg-nál tartottam. Úgy éreztem, mintha egy másik ember bőrében lennék, főleg, amikor ismerősök mentek el mellettem az utcán és nem ismertek rám.. Nem az ízlésemnek megfelelően öltözködöm, örülök, ha valamit magamra tudok rángatni és nem pattan le rólam. A terhességi csíkokról nem is beszélve.. Na szóval az önbecsülésem nekem is a romokban hever. De már említeni sem merem másnak, mert akkor felszínesnek vagyok beállítva, aki áldozatok és lemondások nélkül akar gyereket.. Pedig úgy gondolom, hogy ezek az érzések természetesek. Ettől nem szeretem kevésbé a születendő gyerekem.
Nem vagyok ura semminek.. A táplálkozási szokásaim fölött már rég elveszítettem az irányítást, bármennyire próbálok megálljt parancsolni, legszívesebben a hűtőt is megenném (korábban én is tudatos voltam)... A szelek meg, jézusom... Hát megkeserítik a reggeleket. Nyilván egy házasságban nincs tabu, nem is arról van szó, hogy akkor most elsüllyedek a férjem előtt. Csak mintha morzsák maradtak volna a nőiességemből... Néha, mikor mindez felgyűl bennem, kiborulok. Nem beszélve arról, hogy a szüléstől is félek. :( De összességében szerencsére azok a napok dominálnak, amikor el tudok vonatkoztatni ezektől a nehézségektől és arra gondolok, hogy hamarosan a legszerencsésebbeknek tudhatjuk magunkat..
Neked pedig ismételten kitartást kívánok , ezek szerint már nincs sok hátra. Igazad van abban, hogy utána sem leszünk varázsütésre a régi önmagunk, de nekem az a benyomásom, hogy elég ambíciós vagy, hogy elérd azt az állapotot, amiben elégedett vagy magaddal. (Kicsit most magamat is biztatom 😄).
A legjobbakat kívánom! 🙂
válasza:14es vagyok
Nem értem, miért lettem lepontozva?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!