Hogy viseltétek, ha a járvány alatt kellett hetekre befeküdni a kórházba, úgy, hogy otthon már volt gyerek?
34 hetes vagyok, sajnos vannak gondok a terhességemmel és a dokim szerint nagyon valószínű, hogy napokon belül be kell feküdnöm a kórházba, és már csak szülés után jöhetünk ki onnan. Még egy holnapi vizsgálaton múlik, de a dokim szerint készüljek erre.
Engem nagyon megvisel ennek a gondolata, egész este sírok, mert van egy 2 éves kisfiam, aki nagyon anyás, ragaszkodó, és most ki tudja hány hétig (4, 5, 6 hétig is akár) egyáltalán nem láthatom őt. A COVID miatt egyáltalán nincs lehetőség arra, hogy hozzátartozóval lehessen érintkezni, így tényleg arra kell számítanom, hogy a következő hónapban, vagy akár 6 hétben egy pillanatra sem láthatom a 2 éves kisfiamat. Engem ez borzasztóan elszomorít és kétségbe ejt, hogy vajon hogyan befolyásolja majd ez a kapcsolatunkat, hogyan fog fogadni a kisfiam ennyi idő után, főleg hogy ugye amikor végre láthatom, már meglesz a tesó is, így nem irányulhat rá minden figyelmem.
Mielőtt írnátok, tudom, hogy a pocakban lévő pici is ugyanúgy az én babám, és most az ő egészsége a fontos, ezt teljes mértékben elfogadom, éppen ezért nem is fogok ellenkezni, ha azt mondják, valóban be kell feküdnöm. Megteszek mindent, amit az orvosok mondanak, hogy elkerüljem a koraszülést és egészségesen érkezzen a kisbabám. Azt is tudom, hogy komolyan kell venni a vírust és nem véletlen a látogatási tilalom, a mi érdekünkben van. Szóval a helyzetet elfogadom, nem harcolni akarok a szabályok, a rendszer ellen, és tudom, hogy vannak mások ennél is rosszabb helyzetben.
De attól még egy borzasztó nehéz ez, elképzelni sem tudom, hogy több mint egy hónapig ne lássam, ne pusziljam meg a kisfiamat... :( Tudom, van webkamera, videochat, és nyilván használni is fogjuk, de szerintem egy alig 2 éves gyereknél ez azért nem annyira működőképes kapcsolattartási mód.
Volt valaki hasonló helyzetben a járvány ideje alatt, tehát úgy, hogy még látogatási időben sem találkozhatott egy pillanatra sem a gyermekével? Hogyan viseltétek? Mennyire volt nehéz? Mivel próbáltatok könnyíteni a lelketeken? Hogyan fogadott titeket utána a "nagy", minden a régi volt, vagy lett törés a kapcsolatban? Persze a kistesó miatt amúgy is borulna sok minden...
Köszönöm, ha megosztjátok a tapasztalataitokat.
Hát ha te valóban orvos vagy megeszem a kalapom.Nem hiszem, hogy egy szülész-nőgygyász a gyakori kérdéseken osztja a tanácsokat, hiszen egy szusszanásnyi idejük sincsen.Meg ha orvos lennél akkor tudnád, hogy pl a hellp sy-nak 2 fajtája van, de gondolom ezt neked nem kell ecsetelnem 😁😁😁 Jaj másik dolog, orvos nem csinál távdiagnosztizálást, úgy hogy nem látja a kórelőzményeket, meg nem vizsgálja meg a beteget.
Ha meg tényleg orvos vagy, akkor kérlek ezeket (hogy mit gondolsz és hogy minősíted a kollegáidat és a munkájukat) oszd meg velük is.Úgy biztosan kevesebb kismamát fogbak felvenni a patológiára.
1. Kezdheted enni, ha gondolod, szívesen adok hozzá ketchupot, majonézt vagy mustárt. Hátha úgy finomabb.
2. Bármennyire hihetetlen, az orvosok is emberek. Nekem is van szabadidőm, amit arra fordítok, amire szeretnék. A gyakori még egyetemista koromból maradt elfoglaltság, szívesen járok fel, kikapcsol, szórakoztat. Egyébként belgyógyász (most éppen terhes) barátnőm is olvassa, ill. egy háziorvos szakorvos kollégám is, rendszeresen összefutok vele bizonyos kérdések alatt. Ez is csak egy időtöltés. Ahogy az olvasás, facebookozás, festés, kirándulás stb.
3. "Hiszen egy szusszanásnyi idejük sincs". Miért ne lenne? 8 órás munkarendben dolgozom, plusz heti x ügyelet. A legtöbb délutánom tehát szabad. A munkanap pedig teljesen változó. A klinikán általában valóban egész nap rohantam, de jelenleg egy kisebb kórházban dolgozom, és nem tudom feltűnt-e, de covid van, így sok osztály takarékon működik. Nálunk speciel csak terhességmegszakítások, császármetszések és akut műtétek vannak, valamint sürgősségi ellátás és néhány időpontos beteg a szakrendelőben. Jelenleg nem nagyon szakadunk bele a munkába.
4. 2 fajtája? Igen? Mióta? Világosíts fel kérlek, mert úgy tűnik, lemaradtam. A toxaemiának van 2 típusa (korai és késői kezdetű), a HELLP sy. tudtommal egy. Sőt, a tankönyv és a google scholar szerint is egy, tehát valószínűleg nekem van igazam és a toxaemiára gondoltál.
5. Nem távdiagnosztizáltam, ezt továbbra is csak te látod bele. Nem azt mondtam a kérdezőnek, hogy tutira feleslegesen akarják befektetni és véletlenül se engedje meg, csupán feltettem egy kérdést és kifejtettem a véleményem. Sőt, képzeld el, akármit is mondana indoknak, nem mondanék olyat, hogy ne fogadja el a befekvést, mivel nem ismerem, nem láttam, nem vizsgáltam. De azt mondjuk esetleg igen is leírta volna (ha kaptam volna választ a kérdésre), hogy mi jöhet esetleg szóba és mit próbáljon meg megbeszélni a saját kezelőorvosával.
6. Megosztottam. És a kollégáim jelentős része osztja a véleményemet, ahogyan a jelenlegi főnököm is. Sőt, a jelenlegi főnököm saját magától kezdte el ecsetelni nekem (az én véleményemet még nem is ismerve), hogy nála a terhespatológiai osztály csak nagyon-nagyon korlátozottan létezik, mert véleménye szerint olyan kórkép, ami valóban bent fekvést igényel, nagyon kevés van. Tehát nem kell vele megbeszélnem. A klinikán is érdekes módon csak egy-két doki volt, akinek a betegeivel tömve volt állandóan a patológia, míg a pontosan ugyanannyi magánbeteggel, kismamával rendelkező orvos befektetés nélkül is tudta a kismamáit menedzselni. Az eredményeik pedig semmiben nem különböztek.
Hát, rendben. Ő biztosan jobban tudja, mint mindenki más. Ezt a két típust a toxaemiára használják mindenhol, a HELLP sy. pedig mindkét típusnál kialakulhat,
Ha rákeresel arra, hogy "types of HELLP syndrome" vagy "early-onset et late-onset HELLP syndrome", érdekes módon ilyen összetételt nem fogsz találni, csak praeclampsiára vonatkozóan.
De szívesen iderakom neked a tankönyvet is:
Az arroganciáról szerintem te többet tudsz:)
Érdekes módon újabb cikkekben sem említenek két típust, mint írtam, ezt a két típust (korai és késői) a praeclampsiára használják. Mivel mindkettő esetén kialakulhat HELLP-sy, azért ha nagyon akarja, azt is veheti két részre, de nem szokták. De persze szívesen fogadok friss, külföldi cikket, ha találsz róla.
Viszont itt befejeztem a témát. Ne haragudj, de van jobb dolgom is, mint egy vadidegennek bizonygatni, hogy igen is orvos vagyok, és sok kollégával ellentétben én bizony fejlesztem is magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!