Hogy kezelitek a látogatás kérdését? Mit lehet ilyenkor mondani, hogy ne leygen sértődés?

Igen a gyerekágy idejére nem illik, mond hogy a védőnő kihangsúlyozta, hogy utána fogadj csak látogatókat.

De valami segítség kell. Én sem akartam, csak a párom volt, de jó lett volna más is, de ha jöttek anyukámék olyan feszült voltam, már azt vártam mikor mennek el. Talán ha egyedül jött volna anyukám, de messze laknak.

Jó ha valaki tud rátok főzni, mosni, mosogatni, takarítani az első pár hétben. Apa úgyis rohangálni fog a hiányzó és elintézendő dolgokért.

Én szinte mindig bőgtem és összevesztem velük, aztán hetekig nem jöttek, megkértem rá őket. Kimerült, fáradt az ember a látogatók nélkül is.

Anyósom monddta, hogy menjünk el hozzájuk és lesz úgyis ott bőven, akik majd vigyáznak rá. Én megmondtam kerek-perec, hogy nem szeretném, 2 hósan még ne fogdossa össze mindenki, semmi immunrendszere nincs.

Az én szüleim azóta állandóan kézbeveszik, már 6 hós, anyósomék a nagy kezdeti lendület ellenére nem igazán. Apósom még egyszer sem vette fel.

Amikor nem jött senki, a párom hozta nekem az ebédet, aztán elkezdtünk sétálni, akkor én hoztam. Főzni a mai napig nincs időm. Nem hagyom nyűglődni sem, főleg most már elkezd időnként unatkozni, de végül mindig figyelni kell rájuk, bármekkorák is.

Könnyű szülést neked és nyugodt éjszakákat!

Mi az első héten kitiltottunk mindenkit a lakásból, még a nagyszülőket is. Volt nagy sértődés, de nem érdekelt minket, magunk akartunk maradni hárman: babánk, férjem és én.

Elég hamar megnyugodtak a nagyszülők, amint meglátták az egy szem unokájukat, már el is múlt a harag. De segíteni semmit nem engedtem, nekem nem kellett hogy főzzenek, takarítsanak, stb. Fürdetni, pelenkázni, öltöztetni stb szintén nem engedtem, megmondtam mindenkinek, hogy ez a mi dolgunk a férjemmel, mivel a mi gyerekünk.

Azt csináld, amit te akarsz, ne engedj be senkit, ne foglalkozz vele, ha megsértődnek. Most rólad és a gyerekedről van szó. Ti vagytok a lényeg, és nem az, hogy mások mit gondolnak. Anyukád és a többi nagyszülő is meg fognak nyugodni.

Mondd meg már most, hogy az első 1-2 hét a TIETEK, és kész.

Sziasztok!

Én tökéletesen megértelek!Bár nekem az első babám, és még csak 8 hetesek vagyunk, de nekem is már most az idegeimre megy mindenki!Biztos a hormonok miatt is van, hogy hamarabb felidegesítenek, de alapból nem vagyok olyan típus, aki szereti ha túlzásba körbe zsongják! Nem vagyok babonás, de a szüleimen és a sógornőméken kívül szinte még ,,senki" nem tudja, hogy mizu velem. Az már sok mindenkinek feltünt, hogy nem cigizek és felszedtem már pár kilót, de ha valaki még meg is kérdezi én még most letagadom. Én még Nemrég tudtam meg, hogy ketten vagyunk, orvos sem látott még, mert szabin van, majd a jövőhéten megyek hozzá, így addig még orvos sem látott, addig főleg nem szeretném még senkinek sem elmondani. Persze a szüleim és sógorék előtt lehetetlen lenne titkolnom, nap mint nap találkozunk.

A lényeg az, hogy a szüleimet imádom, de már most kikészítenek. Egyfolytában ezt hajtogatják: jól vagy, egyél, igyál,egyél, nincs semmi baj, blablabla. Komolyan ettől már rosszul vagyok. Szólok én ha vmi van, nem szeretem mikor ennyire túlzásba viszik a dolgokat. A sógornőmék meg még rosszabbak. Már lassan az egész város tudja, az összes haver, mindenki,mert ők mindenkinek elmondják. Direkt megmondtam, megkértem, hogy ne szóljanak még senkinek, erre ők már beharangozták helyettünk is, persze biztosan mondták, hogy ez még titok, mert amikor a haverok is rákérdeztek és látták, hogy az arcom kezd eltorzulni az idegtől, egyből elterelték a szót!Ja ás a legjobb, hogy a sógoromék már a gyerekünk nevét is kitalálták helyettünk. Hát ez volt ami igazán kikészített. A nagymamámnak meg egyenesen elsem merem mondani a hírt, mert elsőnek nagyon örül majd neki, de utánna elkezd oktatni, hogy ezt így, ezt úgy, nah ő olyan nagymami, akit nem sok mindenki képes elviselni. Te soha nem rúghatsz labdába vele, mert ő mindenhez ért, mindig hülyének néz, csöppet sem segít, csak hátráltat és bár tudom, hogy engem szeret, de nagyon sokszor nagyon-nagyon megbánt a szavaival, de ezt ő észre sem veszi.

Ha én megszülök, azt szeretném, ha anyukám eljönne, de nem szeretném, hogy sokáig időzzön, nagyanyám is ki fog készíteni, sztem ahogy őt ismerem ő már abba is beleszól majd, hogy pl. hogy fésüljem meg a gyereket.Nah hát a sógornőmékről meg nem is beszélve, ők éjjel nappal itt szeretnének majd lenni velünk, nah de azt csak szeretnék!!! A mi csengőnk is ki lesz kötve, ajtó bezárva, telefon kikapcsolva!Nagyon böüszke vagyok a babámra és már most imádom, nagyon várom, hogy már itt foghassam a kezembe és pont ezért én is azt szeretném, hogy csak is 3-an legyünk!Tudom, hogy nagyon jól jön ilyenkor a segítség, de az a baj, hogy sajnos a rokonaink, ismerőseink, azt hiszik, ha minél tovább maradnak nálunk, annál többet segítenek. Ez pedig nem így van.

Szerintem az az alpvető probléma, hogy a legtöbb ember félredefiniálja a segítség fogalmát. A segítség az, amikor a másik fél érzi annak, nem pedig az, aki nyújtja. Az emberek többsége számára - valószínű, hogy nem szándékosan és nem tudatosan - a segítség öncélú: kitalálják, hogy ők most segítenek, és a másik féltől pedig hálát várnak "hiszen én jót akarok" felkiáltással, hogy "kipálhassák ezt a pontot" annak ellenére, hogy az az illető számára tényleg segítség vagy netán nyűg az, amit csináljak. És az a szomorú, hogy nagyon sokszor az ilyen segítség valóban kellemetlen a másik fél számára, akit ilyenkor, ha hangot ad neki, hálátlan teremtésnek tartanak.

Sajnos nagyon kevesen értik meg azt, hogy a segítség akkor segítség, ha a másik fél is annak érzi! És, ha az a segítség számodra, hogy békén hagynak néhány napig, és nem kapkodják ki a kezedből a gyereket, meg nem osztják az észt folyamatosan akkor azt kell elfogadni! Na ezt hívják feltétel nélküli szeretnek, ami sajnos kevés embernek megy! (Ez az anyák esetében alapvető lenne, de idesorolhatjuk az anyósokat is, hiszen ők is anyák...)

Az én anyám szerencsére ilyen, de az anyósom sajnos nem egészen, őt sajna "kezelni" kell ezen a téren. :-)