20 éves leszek. És már nagyon szeretnék babát és párom is szeretné de elhatároztuk még egy kicsit kiélvezzük az egyedül létet rendbe rakjuk magunkat anyagilag és jöhet is a baba. Ti hogy voltatok ezzel? Ti is így megbeszéltétek vagy véletlen jött?

De igenis számítanak az évek is, hisz valljuk be egy húsz éves jobb esetben még tanul, utazgat, vilàgot làt, szórakozik, ismerkedik magyaràn èlvezi az èletet. Ha nem a nagyszülôknek szül akkor azèrt ezt egy baba majd egy kisgyerek mellett ezek nem igazàn olyan egyszerûek. 20 èvesen meg azèrt az a stabil egzisztencia sem nagyon van, honnan is lenne .

De nem mondta, hogy 20 évesen szeretne szülni. Az, hogy gondolkodik rajta, hogy majd évek múlva, szerintem sokkal pozitívabb mint a "véletlenül becsúszott" és a "hopp elfelejtettem bevenni a tabit". Ezt olyan értelemben mondom, hogy semmi baj a becsúszott babákkal, az anya pszichés felkészültségére értem, hogy ideálisabb, ha tervezett a baba és átgondolt döntés. Ezt fontosabbnak tartom, mint hogy 23 vagy 26 éves valaki. Mert van, aki még 36 évesen sem alkalmas gyereknevelésre, ezért évekre alapozni egy érvet szerintem nem állja meg a helyét ebben a kérdésben.

21 vagyok,parom 26. 4. eve vagyunk egyutt, 3 eve egyutt is elunk. Mindigis fiatalon akartunk babat, ezert 1 eve nem vedekeztunk,de egyaltalan nem szamolgattuk az egyuttleteket,meregettuk,mikor van peteeresem stb. Aztan ugy dontott a kisfiunk,hogy iden karacsonykor fog megszuletni (legalabbis akkorra vagyunk kiirva). Nagyon varjuk mindketten. Parom halistennek nagyon piackepes szakmaval bir,en viszont meg csak egyetemre jarok,amit sajnalok,de szerencsere barmi is tortenjen,lenne segitsegem a parom es anyukam szemelyeben. Ugy gondolom az evek es egyutteles alatt igenis kiismertem a parom. Ismerem jo es rossz tulajdonsagait, rozsaszin kod mar reg elmult,kitartunk egymas mellett. Egyebkent szakitasok csak fiataloknal szoktak tortenni ugye?