7-12 hetes kismamám, mennyire sikerül titkolni a munkahelyeteken a terhestüneteket?

Nem tudtam tagadni és nem is akartam. Első perctől veszélyeztetett terhes vagyok.

Van olyan helyzet, amikor nem is tudod. Egyszer egyszer rá tudod fogni, hogy rossz a gyomrod, azért hánysz, de hetekig nem tudod titkolni, ha így marad.

Nem lenne jobb elmondani?

Egyetértek egyessel. Ha ennyire rosszul vagy, pillanatok alatt rá fognak jönni a kollégák. Nálunk is volt egyik kolléganő, aki a 13. héten mondta el, de már másfél hónapja tudta mindenki... És nagyon kellemetlen volt, amikor vetített, hogy a jövőbeni projektek hogy lesznek, mert nyilván nem merte azt mondani, hogy bocs, két évig nem leszek.

Amúgy én nem hánytam, de rosszul voltam az 5. héttől kezdve. Szerencsém volt, mert a karácsonyi szabik pont beleestek, így pár hétig még húztam a bejelentést, de a főnökömnek így is feltűnt a zöld fejem, és utólag mondta, hogy ő azt hitte súlyos beteg vagyok... Szóval ne hidd, hogy senkinek nem tűnik fel.

Kettesnek: azért is fogalmazhat így a jövőbeli projektekkel, mert lehet hogy nem marad meg a terhesség! Ezért nem szokás elmondani a 12. hetig, nem babonabol meg onerzetessegbol.

Akkor meg utólag gondolhatod, hogy na mégiscsak beteg volt.

Szerintem ez abszolút azon múlik hogy milyen személyiség típus az ember - hogy nyílt-e annyira hogy egy esetleges tragédiát is tudatni akar a munkahelyi közösséggel, vagy sem.

Nálunk volt olyan aki már azt is elmondta a főnöknek, hogy próbálkoznak, meg olyan is aki a 12. hét után. Nekem nem tűnt fel egyik sem, pedig az egyik kolléga hirtelenjében szokott a cigirol is le :)

Én homeoffice-ban vagyok, de mindkét gyereknél elég volt bemennem egyszer a 8-9. hét környékén ügyet intézni, és már levágták, hogy terhes vagyok. Vagyis konkrétan többen egymástól függetlenül rákérdeztek, pedig se nem híztam, se nem hánytam, se nem mondtam előtte, hogy tervben van.

4. Nálunk attól még lesznek jövőbeni projektek, csak nem azzal, hanem a helyettesével, na meg én már dolgozhattam a gyerek 3 hós korától, mert úgyis itthon vagyok...