Más is van így a második babával?

Mindenképpen akartunk kistesót és kicsi korkülönbséggel, de bevallom, kissé tartottam tőle. Pedig minden rendben volt a terhességgel, a szülés élménye is pozitívan maradt meg bennem. Inkább attól féltem, hogy nehéz lesz két gyerekkel. Főleg hogy a nagyobb is kicsi még. Eléggé kettős érzések keringtek bennem, akartam is, meg nem is. De úgy voltunk vele, jöjjön, aminek jönnie kell. Mivel az első gyermek elég nehezen jött össze, azt gondoltam, a második is nehezen fog. Sőt, arra is felkészültem, hogy nem is lesz kistesó. De ennek ellenére mégis hamar teherbe estem, így el is dőlt, már nincs vissza út. :) Mondjuk ettől függetlenül még így is vannak kételyeim, hogy fogja az akkor 2 éves lányom elfogadni a testvérét és kicsit attól is, félek, hogy vele kevesebbet fogok tudni foglalkozni.

Én attól félek, hogy nem leszek többé terhes, soha nem voltam olyan boldog és kiegyensúlyozott, mint abban a 2x 9 hónapban. 😊 Amúgy a kis korkülönbség szuper, nálunk alig több, mint egy év van a gyerekek között.

Ugyanígy voltam. A fiammal való terhességem se volt leányálom. Nem szerettem terhesnek lenni, alig vártam, hogy megszüljek. Ilyen téren a második sokkal rosszabb volt, illetve egy csomó dolog is jött vele, ami az elsővel nem volt: sokkal durvább rosszullétek, viszér, aranyér, reflux, alvásproblémák. Nincs rá szó mennyire vártam a végét. Soha többé nem akarom végigcsinálni és örök elismerésem azoknak akik 3-4-5-sok gyereket kihordanak, én így 35 évesen jelenleg úgy érzem képtelen lennék rá.