Mikor tudatosodott bennetek úgy igazán hogy babát vártok? Mikor jött el az érzés hogy ez valami csodálatos dolog?

Mi nem terveztuk a babat, de orultunk neki. Engem folyamatosan ertek ilyen benyomasok, mindig erosebben. Az elso az ultrahang volt, aztan a mocorgas, utanna rugdosas, es a legutolso tegnap volt, kimostam a ruhacskakat, amiket vettunk es teregetes kozben sirva fakadtam az oromtol, hogy anyuci leszek :D

32hkm

Sokáig én sem hittem el, hogy terhes vagyok. Persze tudtam, hogy ez az, de olyan felfoghatatlan volt! Nekünk nagy szerencsénk volt, mert elsőre összejött, és panaszmentes is voltam. Nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan is összejöhet, és hogy nem lesz panaszom. Aztán, ahogy telt az idő, egyre inkább átállt az agyam arra, hogy bizony lesz egy gyerekem, és ennél semmi sem fontosabb. Kb. a 18-20 héttől kezdett ez erősödni bennem, most meg már csak rá tudok gondolni. Az én kicsikémre, aki maga a csoda. S rettentő kíváncsi vagyok rá! :)

S igen, én is az elejétől fogva nagyon örülök neki, de amikor elkezd úgy igazán mocorogni, akkor még jobban átéli az ember a terhességet.

Egy baba fejlődése hihetetlen dolog!

30 hetes kismama

Sziasztok! Én pont ma este sírtam végig egy sétát az örömtől, ahogy elnéztem a 21 hónapos kislányomat szaladgálni előttünk.

Már az elején, a 8-9. héten elöntött a boldogság, amikor a pocakomban volt. Ez a legnagyobb csoda az életben... Minden nap könnyeztem,, hogy hamarosan ott fog mellettem szuszogni egy kis lény, aki a pocakomból bújik elő.

Most 21 hetes kismama vagyok a második babával és nem tudom annyira beleélni magam egyelőre, pedig nagyon akarjuk ezt a kisbabát is. De a lánykám mellett alig marad rá energia sajnos. És még takargatja magát, így a nemét sem tudjuk, nem tudom még a nevén nevezni. Pedig már alig vártam, hogy még egyszer érezhessem ezt a fantasztikus érzést. Remélem őt is ugyanúgy tudom szeretni!

Sok boldogságot nektek!

Szia!

Mi nem terveztük ezt a babát, és én az anyagiak miatt el is voltam bizonytalanodva, hogy jó döntés volt e?!:(

Aztán 13 hetes U.H-n mikor már olyan emberi formája volt, hát...beleszerettem:)! Nem sirtam de felfogatam hogy valaki van a szivem alatt, egy kis élet aki miatt mindent feladnék, mindent odaadnák! Az én kicsi (természetesen akkor még nem tudtam) fiam, egy szerelem gyümölcse...

A következő "sokk" mikor előszőr megmozdult 15 hetesen! (Nagyon sokáig nem tudtam felfogni, hogy terhes vagyok,) Az akkor tudatosult megint bennem, hogy úristen van bennem valaki, és most már mocorog is! Nem sirtam el magam akkor sem, csak megint tudtatosult bennem hogy jó "Judit, terhes vagy!!!". :)

És genetikán sirtam el magam, mikor a kicsi szivhangját megmutatta a doki...Istenem még olyan csodálatosat!! Még utána egy napig eufórikus érzésem volt, mintha nem is ezen a földön lettem volna. Annyira gyönyörű, és csodálatos, érzés volt hogy hallhattam a kis szive dobogását! Nahhh én kész voltam:))!

Mikor 4D n voltam akkor pedig az édesanyám sirta el magát, ő volt teljesen sokk hatása alatt (persze velem együtt, de én már addigra "kisokkoltam" magam:) ) hogy láthatja az unokája arcát, és még meg sem született!:)

Ugyhogy egy szó mint száz...IMÁDOK TERHES LENNI, IMÁDOM A KIS CSÖPPSÉGEM AKI BENNEM ÉL ÉS FEJLŐDIK, IMÁDOM AHOGY AZ ANYAI ÖSZTÖNÖK ELŐTÖRNEK...! Mindent imádok:)!

Mindenkinek jó babavárást:)! Üdv 29 hetes pocis:)

Szia!

Az enyém szomorú történet. 20 hetes korig nem is tudtam, hogy terhes vagyok, semmi jele nem volt, hasam sem nőtt, vérzés sem maradt el. A baba sem volt tervezve. Nagyon rossz anyagi helyzetben vagyunk, a lakást is el akarják venni a fejünk fölül, mert elkavarodott egy számla, ami nem lett befizetve, így kezdődött az egész.

Úgy szerettem volna, ah egyszer úgy lehetek terhes, hogy örömmel bejelentem a páromnak, megünnepeljük stb, de ő csak sírt én meg attól sírtam, hogy ennyire nem akarja. Most 36 hetes vagyok nagyon várom a kisfiamat és nagyon szeretem imádom. Párom is kezdi elfogadni, de a legjobban azt remélem, ha a terhesség ilyen nyüglődéssel ment végig, mikor meglátja a fiát és a kezében tartja megváltozik a véleménye. Sajnos neki van már egy fia, aki tervezve volt, már nagykorú, így semmilyen megható érzés nincs benne, hogy lesz mégegy fia. A családom támogat ruhákkal, babacuccokkal, ők kisérgetnek orvoshoz, ha olyan van, amitől rosszul lennék.

Nem bántom a párom, de olyan elszomorító, hogy így nevelkedik a hasamban a kicsi, hogy nem akarja, pedig én csak tőle szerettem volna bármi áron, eddig nem is lehetett, de most összejött.

Bocsánt, ha lefárasztottalak, de olyan jó így valakinek leírni. 37 hetes km