Normális ha irigy vagyok a bátyámra, mert nekik kislányuk lesz, nekünk meg fiunk?

Én vagyok a férfi a sztoriban. Nagyon szerettem volna hogy kislányunk legyen, ez volt mindig is a vágyam. Biztos fura, de nagyon szeretgetős, ölelgetős, érzelgős vagyok és mindenki szerint egy kislány nagyon illett volna hozzám. A fiamat is fogom nagyon szeretni, de minden rokon, ismerős azt mondja, hogy azért a fiukat nem szabad annyira szeretgetni, mert férfi képet kell nekik adni, hogy ne legyenek olyan muják mint amilyen én vagyok. Rokonaim mind szeretettel de keményen fogják a fiaikat. Nem láttam még, hogy ölelgetnék őket vagy mondanák hogy szeretik őket. A lányokkal már másmilyenek.

A feleségem és a bátyám felesége egyszerre lettek terhesek. Ők fiut akartak volna, mert bátyámnak a mániája ez a “kis trónörökös” dolog, mi meg kislányt, mert a feleségem meg ilyen hercegnős típus, aztán pont fordítva lett.

Pénteken tudtok meg a nemeket és azóta irigységet érzek ami nagyon csúnya és gonosz dolog. A feleségem sírt is. Egy darab szrnak érzem most magam hogy lányt akarnék és úgy érzem mintha megtagadnám a kisfiamat.

Más is volt így? Meg fog ez változni később? Valami tanács?