Van-e lehetőségem házasodni 17 évesen, szülő beleegyezése nélkül, ha gyermeket várok?

Már fél évvel ezelőtt megkérte a kezemet. :) A házasságot én sem így szeretném, hanem jobban rákészülve, de az most nagyon sokat segítene, hiszen akkor már nagykorúsítanak. Legfeljebb lesz egy olyan templomi esküvőnk később, amilyet szerettünk volna és amire a rokonokat, barátokat is elhívhatjuk.

Nem, nem gondoltam arra, hogy a szüleimtől kérek segítséget, mert egyrészt nem segítenének, mert a tetteknek következményei vannak és biztos vagyok benne, hogy nem akarnak segíteni.

Amikor a nővérem 24 évesen bejelentette, hogy várandós, azt mondták, hogy még simán elvetélhet, pedig mélyen hívő emberek, szóval én inkább nem kérnék segítséget tőlük, még ha így lenne a természetesebb akkor sem. Rossz néha, belegondolni abba, hogy az én szüleimre nem lehet számítani, de ez van, vannak dolgok, amiken nem tudunk egyedül változtatni, legfeljebb később mi tudunk tanulni a hibáikból.

A probléma azzal van, hogy nem tudom a megfelelő tápanyag bevitelt, nyugodt környezetet, egészséget biztosítani otthon. Nem tudom, hogy kinek mennyire számít, de őszintén szívesebben élném meg az elkövetkezendő hat hónapot szeretetben, nyugodtan, a közös jövőnket építgetve normális körülmények között a leendő gyermekünk apjával.

Ha csak azt vesszük alapul, hogy amúgy sem volt harmonikus köztem a kapcsolat a szüleimmel, nem hinném, hogy bárki boldog lenne, ha netalántán olyan ember vinné a kórházba, akivel nincs semmiféle mélyebb, inkább csak elmérgesedett kapcsolata.

De hogyha az érzelmi részét és a felesleges idegeskedést nem is nézzük "ami nagyon jót tesz ám a babának" .

A gyámhivatalon azt mondták, hogy ha jót akarok, akkor oldjam meg, hogy beleegyezzenek a szülők, mert, ha nem akkor ők lesznek a gyámjaik és még a kórházból sem tudom majd kihozni a saját gyerekemet.

Engem csak az érdekelt, hogy a gyámhivatal jogosan mondja azt, hogy törvényes képviselő szükséges. Várható volt, hogy megkapom a sztereotípiákat és a tipikus rosszindulatú megjegyzéseket (az első válaszolóból kiindulva), de úgy gondolom, hogy senkinek semmilyen köze nincsen, ahhoz, hogy milyenek az életkörülményeim jelenleg és milyenek lesznek később. Még jó, hogy nem azt írjátok, hogy teljesen hülye vagy öld meg a gyerekedet...

Valóban nem kellett volna ide írnom bármit is, mert válaszon kívül vagy csak sértegetést vagy hitetlenséget. Sajnálom, hogy olyan világban élünk, ahol a GYERMEKJÓléti szolgálatnál nem a gyermek érdekeit tekintik elsőnek, vagy ahol mindenkit egy kalap alá vesznek, illetve az is sajnálatos, hogy 16 és 18 év között, a gyerek bármit tesz, azért ő a felelős, de mégsem tehet semmit, mert nem nagykorú és a szüleik szablyák meg a dolgokat.

Nem bizonygatni akarom, hogy mekkora kivétel vagyok most és én hű de milyen érett vagyok és felkészült és teljesen felelősségteles, mert egyáltalán nem vagyok mindenben még csak jónak sem mondható.

De most őszintén, azt gondoljátok, hogy attól, hogy valaki nagykorúvá válik még értelmes is lesz? Nem mindenki áll ugyanazon a szinten és megértem, hogy be kell határolni az embereket korcsoport szerint is törvényesen. De most komolyan névtelenül ennyire jól esik másokat becsmérelni és sértegetni, ahelyett hogy válaszolna az illető a kérdésre?

Az apasági nyilatkozatról még szó sem esett, de azért köszönöm mindenkinek!