5 èves kislányom most kezdi mondogatni hogy kèr kistestvért! Mi viszont nem terveztünk másodikat! Ti bevàllalàtok? Vagy majd "elfelejti"

"Tudja, hogy kisbaba"

Öt éves. Lehet, hogy azt mondja, tudja, de képtelen felmérni, hogy mivel jár. Neki hiába mondod, hogy évekig nem tudná játszani vele, nem tudja, mi az, hogy "évek". Ahogy azt sem méri fel, hogy a baba sokat sír, hogy anya sokat foglalkozik vele. Hogy ő mit gondol egy testvérről, aki kisbaba, az egyszerűen én releváns.

És még ha tudná is... Ti fogjátok nevelni, ti fogjátok eltartani, a ti idegrendszeretek, pénzetek. Egy gyermek vállalása felelős felnőtt döntés, és nem, ebben nem számít az öt éves véleménye!

Hmm, én inkább az ellenkezőjét venném komolyan. Ha a gyerekem nem akar kistestvért, akkor nem szülök többet.

Én sem akartam soha, mégis lett és onnantól kezdve borzalmas volt minden. A fene se akarta, de vele kellett játszani, el kellett viselni. Nyilván érthető, hogy valaki azt mondja semmi közöm hozzá, de most 30 éves vagyok és utáljuk egymást a testvéremmel. Ehhez meg anyámnak nincs köze.

Remélem most boldog és életre, amit akart.

Nem. Épeszű ember aa gyermekvállalást a partnerével beszéli meg, a gyerek véleményét nem kéri ki.

A családban volt, aki a gyerek kérése miatt vállalt második gyereket. A kicsi kb le volt xarva érzelmileg, anyuka meg depressziós lett, azóta se keles kimászni belőle, pedig már felnottek a gyerekei. Természetesen a nagytestvert is csak addig érdekelte anno, amíg el nem kezdett sírni. Onnantol már nem kellett a tesó. Aztan ugye jött a meg kell osztani mindent, anyának kevesebb az ideje, kevesebb a pénz, stb. Az egész család kb ráment a kistesora, nem is tartjak a kapcsolatot. Amikor a kicsi 18 eves lett elköltözött és le se xar senkit - pont ahogy vele is csinaltak

Szerintem a kérdédt azért írta ki, mert azt hiszi, a gyerek már érett egy tesóra, így ők is végig tudják gondolni, plusz egy érv szól mellette.

Az én gyerekem 4 évesen kezdte el mondani, most 5, még nincs, szerintem nem is lesz.

Meséltem neki, milyen volt babaként, nem hatotta meg, pedig a sok kakit, sírást is elmeséltem.

Ellenben van háziállatunk, amikor vele játszok, gyakran féltékeny, és gyakran bosszantja is, hogy az állat tőle is akar figyelmet, amikor neki nincs kedve.

Szóval szerezzetek háziállatot, lehet látni, hogy érett e már tesóra

6 éves a fiam. Nagyon kicsi korában eldöntöttük, hogy nem szeretnénk több gyereket.

Tehát ő így "szocializálódott". De amúgy is egyke típus szerencsére.

1x tette fel a kérdést, hogy mikor lesz testvére. (az oviban több testvérpár van a csoportjában).

Mondtam neki, hogy ha lenne tesója, kevesebb időm és figyelmem lenne rá, amikor vele foglalkoznék. És egyből nem is akart már. Azóta is bárki megkérdezi, akar-e tesót, határozott nem a válasz.

Lehet ezt így is. Legyél okosabb, mint egy 5 éves, magyarázd el neki, hogy a tesó nem csak jó, hanem "rossz" dolgokkal is jár. Akkor már nem fogja akarni.

11. válaszoló minden szava arany. Pontosan.

5 éves voltam (majdnem 6), amikor a kistesóm született. Nekem is mondogatták, hogy majd milyen jó lesz, aranyos kisbaba, én leszek a nagytestvére, bár nem lehet vele egyből játszani, stb, játék babát is kaptam. Lelkes voltam, örültem.

DE!! utólag visszagondolva egyáltalán nem fogtam fel az egészet.

Emlékszem a horrorra, amikor bevezetett apukám a kórterembe. Ott volt egy fehérbe bugyolált pirosas-lilás bumpszli, és rá volt cuppanva AZ ANYÁMRA.

Minden szoptatás egy horrorvasút volt nekem egy jó darabig (anya ragaszkodott hozzá, hogy ott legyek, mert hogy majd ettől kapcsolódom... hát nem), meg hogy lila fejjel üvölt, meg hogy TÉNYLEG ITT VAN... ezt nem fogtam fel, hogy az milyen, hogy tényleg itt van, létezik. Később sem volt jó, vigyáznom kellett rá, untam, ő meg agresszív volt, tépte a hajam, harapott.

Őszintén szólva késő huszonéves koromig nem volt kb semmiféle szoros kapcsolat kettőnk között, felnőttként találtunk egymásra.

Szóval nem, ne a gyerek döntse el. Lehet, hogy hallja az ovistársaktól, hogy "kistestvér", és akkor azt ismételgeti, hogy neki is kell, mintha valami legó lenne. Ne dőljetek be ennek.