Aki nem tervezetten lett terhes harmadik babával megtartottátok?

én vagyok az élő példa. hát nem örült neki.. azt akarta minden áron hogy vetessem el.. de elvetetni már nem tudtam, mert a 14.héten derült ki. és amúgy sem akartam volna elvetetni nekem ahoz nincs szívem. a a terhességem végig kín szenvedés volt férjemmel.. nem jött velem sehova minden vizsgálatot egyedül idegeskedtem végig őt nemérdekelte az se hogy fiú vagy lány.. aztán amikor beindult a szülés akkor bejött velem a szülőszobára és hát mondanom sem kell szerelmes lett a gyerekbe amikor megpillantotta :) onnantól változott a helyzet és visszatért minden a régi kerékvágásba.

Én nem, de közeli jó barát igen. Gondolkodás nélkül megtartották. A legsikerültebb gyerek lett a három közül. A másik kettő is aranyos persze, de egy különlegesen gyönyörű és kedves kisfiú lett. Azt persze nem tudom, hogy mondta el a férjének, de tök harmonikus család.

Már késett a menzeszem, ezt ő is tudta. Én már azt is sejtettem, hogy baba van a dologban, voltak már tünetek. Egy èjszaka megcsináltam a tesztet, természetesen pozitív lett. Én totál kétségbeestem, reggelig bőgtem, és azt éreztem, hogy nem akarom ezt. A második babánk akkor még csak 9 hónapos volt. Reggel a párom kérdezte, hogy: -Na? Megjött-e már? Mondtam neki, hogy nem is fog. Én elkezdtem sírni, ő meg nevetni. Mondtam, hogy én nem akarom, ő pedig ledöbbent, hogy most a saját kényelmem miatt akarom "eldobni" az ő életét?! És ezzel a kérdéssel helyre is tett. Magamhoz tértem, hogy igen, tudunk neki enni adni, elfér, tudok ruhát venni neki, szeretni is tudom. Akkor mi is a baj? Nehéz lesz, de együtt megoldjuk. Áprilisban volt 2 éves a harmadik babànk, imádjuk, jobb döntést nem is hozhattunk volna!!!

Én ha nem akarok több gyereket, védekeznék. Ha mégis valami hiba csúszna a gépezetbe, akkor megtartanánk. A férjem szerintem nem akadna ki. Csupán csodálkozna

3-as voltam. Az "én nem"-et úgy értettem, hogy én nem voltam ilyen helyzetben.

A tesóm így sikerült be harmadiknak amikor mi a bátyámmal 10 év körüliek voltunk. Anyáék bevállalták és a legnagyobb kedvencük lett a kishugunk, ma már felnőttek vagyunk mind de ez még mindig így van így azt mondanám nem bánták meg. :D Apa egyébként jobban szerette volna megtartani amikor kiderült mint anya.

6 gyermekünk van. Ha becsúszna egy 7., akkor sem rettegnék. Napi szinten tapasztalom a bárányka-legelő áldását 😊. Férjem meglepődne, de nem lenne kérdés, hogy "maradhat". (Ettől a szótól kiráz a hideg, mert nem párizsi 😊)

Nem, nem tartottuk. Óvszert használtunk, de nem mindig ellenőriztük, hogy nem lyukas-e vagy egyebek és hát valószínűleg az egyik az volt, mert terhes lettem.. Bár férjem először azt kérdezte, hogy hát végülis miért ne tartsuk meg, de mondtam hogy szó sem lehet róla, átbeszéltük és ő is rájött, hogy a legjobb döntés az abortusz.