Nem tudom mitévő legyek, nincs szivem elvetetni?

Vicces vagy!

Sem meddő nem vagyok, se 3 gyerekes 😊

De neked úgy látszik csak ez a 2 típus van. Fáj h úgy vállalunk gyereket/ gyerekeket ( tudod a 2 gyetek is gyerek) h van biztos bejelentett állásunk ( nekünk és a férjeinknek is) és nem a semmire, és,egy bizonytalan kapcsolatra tesszük ezt?!

Szomorú h Te annyira megkeseredtél, h fj mások "jó léte"

Ja, hát a Kérdezőnek egyfelől nagy peche van, hogy a sors őt is megfosztotta az átgondolt, tudatos döntéstől, lássuk be.

Másfelől viszont ettől a "nincs szivem elvetetni?"-től kirügyezek... miért, ahhoz van szíve az ilyent leírni képeseknek, hogy a társát - aki állítólag tisztel és szeret - jobban megszívassa, mint a legnagyobb ellensége, rápakolva egy általa önként nem vállalt nagy erkölcsi-anyagi felelősséget, és egy olyan döntéskényszert, ahol csak a rossz meg a rosszabb közt dönthet? És ezek után még azon nyávogni, hogy "az a szemét párja nincs mellette"????????

Ilyen helyzetben sajnálom, vagy nem, elvetetném.

Attól, hogy szoptatsz, még nem vagy védett a teherbeesés ellen (itt az élő példa)

Alkalmi munkából meg köszönöm, nem fogja tudni eltartani immár hármótokat, plusz még magát is a férjed.

Hihihi...Vicces ez az alkalmi munka, mert pàrom bejelentett, jól fizető állàsa mellett maszekol, napi 15.000 Ft.-ért, 8 óràban, de gondolom a Kérdező pàrja ennyit nem keres.

Hàt, nem lesz egyszerű életetek, annyi szent!De sajnos a legnagyobb baj, hogy a gyerekek isszàk meg a levét.

Úristenért nem védekeztetek???

Mi sajàt, nagy hàzban élünk, jó körülmények között, de akkor se szülnék, ha az ég a földdel összeérne.

Van egy 9 éves lànyom, szeretném őt rendesen felnevelni, taníttatni, és egy gyerek esetében sem két fillér ez.

Ha nekünk besikeredne, gondolkodás nélkül mennék elvetetni, de mi ezt az elején megbeszéltük, hogy nem akarunk közös gyereket.

Ez nem szív kérdése, hanem józan ész, és a körülményeid alapján meghozott felelősségteljes döntés.

Tudod biztosan, hogy a férjed mikor talál normális munkahelyet? Nem. Akkor: Ahhoz lenne szíved, hogy azt mondd neki, bocsi kicsim, nincs mit enni? Vegyél fel kabátot itthon mert nincs miből fizetni a fűtést, nem kapsz új ruhát mert nem telik rá, se cipőt stb... Gondolkozz! Ne cseszd el se az ő leendő életét se a családod többi tagjáét, mert ha eggyel több éhes száj van, az mindenkire kihat.

Én elvetetném.

Azon csodálkozom, hogy mivel a ti fogalmaitok szerint már az első gyermek is elfogadhatatlan nyomorban él, az apja meg úgysem szokott játszani vele (ellenben aki milliókat keres kamionozással és havonta egy hétvégét van otthon, az érzelmileg mindent megad a gyermekének, és biztosítva van a boldog gyermekkor), miért nem tanácsoljátok, hogy az első gyermeket is adja inkább örökbe a kérdező?

Tudom, mert nem ez volt a kérdés.