Meddig maradtatok a párotokkal együtt akitől épp elvetettétek a babát?

Egy párt ez vagy teljesen szétszed vagy nagyon összehoz.

2-3 hete szakítottunk amikor meg tudtam, hogy terhes vagyok. Találkoztunk, hogy megbeszéljük, kibékültünk kölcsönösen támogattuk egymást és (a gyásztól eltekintve) szerintem az a pár hét telt el a legnagyobb összhangban köztünk. Utána sok hónappal szakítottunk újra és teljesen más miatt.

Amíg kijöttem a kórházból. Összepakoltam, és elköltöztem.

Az abortusz bizonyította szépen, hogy az nem kapcsolat, amiben élek, és a párom nem a párom, csak egy ember, aki épp velem él...

(ez 16 éve történt, jól döntöttem akkor)

Szia!

18 évvel ezelőtt azt mondta, hogy függetlenül tőle döntsek, mint ha ő nem is lenne. Akkor én, éretlen fejjel nem láttam még be, hogy ő ezzel nekem nem igazán választási lehetőséget adott, hanem abszolút magamra hagyott. Tudtam, hogy ő nem szeretné, és ezzel azt is előre vetítette, hogy ő nem feltétlen lesz mindig mellettem. Magam erejébe nem bízva mentem a műtétre. Utána még kb. 1 évig áltattam magam. Aztán szembenéztem a saját érzéseimmel. Ha egy gyereket nem tud felvállalni, ami az ő véréből van, akkor mit akarok én ettől az embertől. Azóta persze százszor megbántam, hogy halálba küldtem a saját magzatomat. Nem a srác végett, hanem a gyermekem élete végett sajnálom. Ha esetleg azért tetted fel a kérdést, mert abortuszra készülsz, szeretnélek megerősíteni abban, hogy semmi sem olyan fontos, mint az élet a szíved alatt. Ma már tudom, hogy képes lettem volna egyedül is felnevelni, hogy vannak támogató egyesületek, csoportok. Hogy rohadtul nem fontos az egyetem, és az általam elképzelt ütemterve az életnek. Véres lecke volt ez nekem, keserű szájíz maradt utána. Szeretném, ha te nem a saját hibás döntéseid után ébrednél rá ezekre a felismerésekre. Mert a magzatod téged választott anyukának. Bízz benne! Ő tudja, hogy képes vagy rá!

Ha bármiben segíthetek, kérlek, hogy jelentkezz! Szívből kívánom neked, hogy merj hallgatni arra a halk hangra magadban, aki tudja, hogy egy életet hordozol a méhedben, akit a megszületése után olyan szeretettel fogsz szeretni, mint amilyen most felfoghatatlan számodra. Akkor majd azt tudod mondani, hogy ezért a szeretetért érdemes élni. És boldog leszel, mert ezt az életet nem hagytad elpusztítani! Teljes szívemből kívánom ezt!

Üdvözlettel! Szandra

Semeddig.

A terhesség hírére megváltozott, én meg rájöttem, hogy ha a közös gyereket nem tudjuk vállalni, akkor semmi keresnivalónk egymás mellett.

A mai napig együtt vagyunk. Semmiféle belső hang nem volt, amire hallgatnom kellett volna, most is tudom hogy jól döntöttem, mai fejjel sem cselekednék másképp, mert akkor nem tartanék most itt, ahol.

Nem mindenkinek hatalmas nagy áldás és szeretet egy gyerek, ezt el kéne tudni fogadni. Van akinek az, ő nyilván mindenáron meg akarja tartani és van aki a gyerek szó hallatán is rosszul van vagy épp teljesen más dolgok a fontosak számára. Az nyilván nem fogja megtartani, mert számára az a jó döntés.