Miért csinálják ezt?

Önigazolást keresel, de itt sem találod meg.

Én személy szerint értem, mivel akarsz érvelni, csakhogy ezek az érvek rosszak. Egyedül annyit tudsz felmutatni, h írtak neked pár tök korrekt üzenetet. Hű, de zaklattak.

Kívánom, h megtaláld a lelki békédet és a megbocsátást...

Ha látsz valakit a szakadék felé futni, akkor is nagy toleránsan azt mondod, h "hát nyugodtan, ő így döntött"?

Az a valaki a hasadban egy élet volt. Egy kis ember. Tök mindegy, hogy sejtcsomó, embrió vagy magzat. Élet. Egy kisgyerek és egy 80 éves ősz öregember is ugyanúgy ember, ahogy az a valaki is az volt, akit elvetettél.

Azok, akik írnak, ez ellen dolgoznak. Nem vagyok egy közülük, de egyetértek velük. Jót akarnak, jót akartak neked is, meg a kicsinek is. Remélem, egyszer belátod.

Egyáltalán nem dolgoztad fel ezt az egészet.

Én nem vitatom,hogy nem volt rossz döntés az ab de lásd be ha nem bántana az egész akkor magasról tojnál minden válaszra meg üzire.

A legtöbb ab kérdés vitába torkollik.

24-es vagyok.

Még itt szóba szokott jönni az örökbeadás mint opció.

Nem nem vagyok ab ellen se mellette.

Van egy két ab-os ab ellenes aki foggal körömmel védi az igazát és egy értelmetlen vita kerekedik.

Miért írnak ilyeneket?Ezt tőlük kellene megkérdezni.

De hidd el amit itt bemásoltál szöveget nem bántó és nem is zaklatás.

Van ennél százszor rosszabb szöveg amit itt olvastam.Még a hajam is égnek állt pedig hosszú.(vicc volt)

Azért is vehetted ezt zaklatásnak mert a kiirt kérdéskor eldöntött dolog volt az ab.De úgy gondolta az illető hátha meggondolod magad.

Bocs

Szia Kérdező!

Nem értem miért vagy ennyire kiakadva.

Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mikor a tudomásodra jut, hogy valaki föl akarja vágni az ereit. Meg van rá a joga, megteheti és az ő döntése. De Te, mint aki ezt borzalmas nagy hibának tartod, azért csak megpróbálsz néhány módot arra, hogy az illető jobb belátásra térjen. Ezt én nem érzem zaklatásnak.

Én becsúszott gyerek vagyok.

A lehető legrosszabbkor születtem.

Gondolom azt várjátok, hogy leírjam milyen hű de jó, hogy mégis élek stb.

Nos, ha az élet mennyisége számítana, iígy is lenne.

No de a minősége...

Nem akart gyerek voltam. Nem várt. Nem szeretett.

Felborult a családunk élete, és soha nem állt helyre.

A testvéreim legalább őszintén utáltak, apám inkább hozzám se szólt, anyám lepasszolta a nevelésem a nagyimnak.

Hat évesen már az öngyilkosságon gondolkoztam.

Szóval nyugodtan nyilatkozom azt, hogy inkább kapartak volna ki.