Az abortusz után meddig lábadoztatok? Később gondoltatok rá, volt olyan, hogy megfordult a fejetekben, hogy "mi lett volna, ha. "?
Nagyon nehéz döntést kellett hoznunk a férjemmel. Terhes lettem (védekezés mellett), de képtelenek lennénk még egy babát bevállalni...
Nem az anyagi része a gond a dolognak, mert szerencsére nincsenek gondjaink ezen a téren, csak ugye nem a pénz az egyetlen dolog, amire szüksége van egy gyereknek.
Van már négy gyerekünk, a lányok márciusban lesznek egy évesek, a két fiunk 4 és 6 évesek. Így is sokszor érzem azt, hogy legszívesebben napokig csak aludnék, pedig van több segítségem. De rettenetesen lefárasztanak a gyerekek, az örökös játékok, programok és persze a hisztik...
Anyukám mondta, hogy szívesen vigyáz a gyerekekre még pár napig/1 hétig, miután hazajöttem, hogy tudjak pihenni, ne az legyen, hogy már másnap rohangálok, pakolok, cipelem őket.
Szerintetek szükséges?
Vagy nem éreztétek magatokat gyengének a beavatkozás után?
Az abortusz után a fizikai felépülés könnyű, hacsak nem vétenek valami hibát (pl. perforálják a méhet) de az ritka. Neked emellett javasolnám az elköttetést is, hiszen van 4 (igazából már 5) gyereked, miközben nem akarsz többet, védekezés mellett is sikerült teherbe esni, mindenképpen abba a csoportba tartozol, akiknek javasolható.
Viszont hogy valaki 4 kihordott terhesség és gyerek után hogy képes egy elpusztítandó sejtcsomót látni az 5.-ben, csak mert fáradtnak érzi magát az anyasághoz. Az első 4 gyerekedre is így gondoltál a terhesség ezen szakaszában? Sejtcsomóként, akiktől nyugodtan meg is szabadulhatnál? Vagy ők már a terhesség alatt is a kis szemedfényei voltak? Ez a gyerek semmivel sem kevesebb annál, mint amik ők voltak ugyanekkor. Őket is ugyanilyen könnyűszerrel ölték volna meg, ha úgy kívánod. Szerinted akkor lettek emberi lények, amikor kibújtak? A fogantatással már azok voltak...még csak anyagi gondokról sem írsz, sőt, hangsúlyozod, hogy azok nincsenek, holott tudhatod, hogy ez már így önmagában vörös posztó. Csakis kizárólag a saját kényelmedet adod magyarázatként arra, hogy az 5. gyereked meg fog halni az élete legelején. Ahelyett, hogy akár segítséget kérnél a gyerekekkel való foglalkozásban, amit a büszkeséged nyilván nem enged. A gyerekeid amúgy is felnőnek, egyre kevesebb gond lenne velük, vagy legalábbis másmilyen. Ezért kioltani egy életet...
Szerintem remek megoldás lenne, ha az utolsó, meg a 29-es hozzászóló vezetné a kérdezőnél a háztartást, rendezné a gyerekeket. Akkor nem lenne elfáradva az egész család, és meglenne a vágyatok! Ha erre nem éreztek affinitást, javaslom húzzatok már innen a bánatba! Miért is nem mindegy nektek? Képesek vagytok privátban írkálni, igazi zaklatók vagytok! Nevetséges, ahogyan jogot éreztek itt más életében turkálni! Megérteném némileg a felháborodást, ha nemnlenne szó védekezésről. De az ember nem azért védekezik, mert mindegy neki terhes lesz-e! Nem kisbabáról van szó, hanem néhány hetes embrióról, ami NEM egyenértékű a megszületett gyerekkel,akinek bizony odafigyelésre, türelemre és kiegyensúlyozott szülőkre van szüksége! Ha lenne 7 gyerek, és bébiszitter nevelné, akkor azért szapulnátok, ha nem akar többet meg ezért! Miért nem lehet felfogni, hogy vannak anyukák, akik habár imádják a gyerekeiket, nem akarnak belerokkanni a szülőségbe? És hogy az, hogy az ÉLŐ gyerekeit nézi egy meg nem születettel szemben, ezzel hagy ne kelljen már felétek elszámolnia senkinek!
Kérdező, én komolyan sajnállak ezek miatt a dilettánsok miatt....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!