Nekem, vagy neki volt igaza az abortusszal kapcsolatban?

A te álláspontod az, ami értelmes emberre vall, a másik meg könynen beszél úgy, hogy ö semmi esetben sem kerülhet ilyen helyzetbe.

Ezen kívül az ilyen eleve elítélö emberekkel az a baj, hogy nem tudnak gondolkodni, hanem csak ugyanazt szajkózzák minden esetben.

Én abszolút úgy gondolom, ahogyan Te is! Éppen ezért vetettem el, amikor becsúszott. Semmilyen értelemben nem álltam rá készen: 21 éves egyetemista voltam, anyummal laktam, apum külön, nem támogatott minket anyagilag, anyum vért izzadva dolgozott, hogy megélünk, én is dolgoztam az egyetem mellett az első pillanattól kezdve. Eszem ágában nem volt ekkora terhet vállalni, azt viszont vállaltam, hogy még élni akarok, a mindennapos apró-cseprű gondok ellenére is még gondtalan fiatalos életet akartam élni, nem akartam egyetemista-dolgozó anyuka lenni, egészen más kép élt a fejemben a gyermekvállalásról-anyaságról. És még valami: nem volt olyan apajelölt, akinek szültem volna, a család számomra apát, anyát, gyermeket jelentett (az én szüleim is már felnőtt koromban váltak el). Ennyi. Mivel úgy éreztem, az én életemet illetően abszolút felelős döntést hoztam, nem tekintettem babaként a bennem fejlődő embrióra, 7 hetes voltam, amikor abortálták. Nem bántam meg.

Azóta megadatott nekem az, hogy az általam elképzelt, megálmodott módon alapíthassak családot: egy szerető férjjel, anyagi biztonságban, saját (az édesanyámtól független) egzisztenciával, két csodálatos gyermekkel. Nem érzem magam gyilkosnak, tudom, sokan szeretik ezt mondani. Ma sem tennék másként.

Nem tekintem az abortuszt gyilkosságnak. A gyilkosságot büntetik, az abortusz legális, az élő ember érdekei számítanak az embrió érdekeivel szemben. Az én esetemben a saját és édesanyám jóléte (lelki és anyagi értelemben) volt az egyetlen fontos dolog.

Itt nincs igazság. Tény és való, hogy embrió korban is ember, szóval mindenképp morális kérdéseket vet fel a dolog.

Ugyanakkor az is morális kérdéseket vet fel, hogy valaki szül, aztán nyomorog a gyerekkel együtt.

Erre a kérdésre nincs jó válasz. Minden ember másképp gondolja. Mindenki maga dönti el, melyik oldalon áll, itt nincs jó és rossz megoldás, csak rossz.

A dolog valóban a védekezésnél kezdődik, itt sok nő elcsúszik mert nem érdekli őket a dolog, csak dugni akarnak gyorsan egyet és kész.

Én pl nem támogatom a nyomorba szülést, de megvetem azt, aki úgy járkál abortuszra mint más fogorvoshoz.

Nekem sosem volt, mindig nagyon vigyáztam, és nem is akarok gyereket, de abortuszt sem.

35N

"És egy olyan pasitól, aki biztosan támogat és nem hagy el mikor megtudja hogy baba lesz" - olyan SOSINCS, hogy teljesen biztos. De amúgy persze, igazad van - de aki nem védekezik, viszont nyakra-főre abortuszra jár, az megint más tészta.

Ez mindenkinek a magánügye, egy férfi meg főleg könnyen alkot erről véleményt, rajta max. a gyerektartást lehet behajtani, ami sehol sincs ahhoz képest, hogy mit jelent egyedül felnevelni egy gyereket.

Persze, elvileg ott az örökbeadás lehetősége is, de ez több szempontból is nagyon nagy áldozat az anya részéről, amit a fiatalok legnagyobb része (részben) érthetően nem akarnak meghozni (pl. ha valaki a tanulmányai alatt esik teherbe, akkor már a terhesség kihordása is ellehetetlenítheti)

Aki abortusz ellenes, az védekezzen maximálisan! Ha mindenki ennyit megtesz, már nincs rá szükség, csak egészségügyi okból.

Vajon az ismerősöd mindig húz gumit?

Férfiként ugyanis ez az, ami elvárható, főleg egyéjszakás kalandok alatt.

Fura ismerősei vannak, ha szerinte gyakori az ilyen.

A legtöbb nem kívánt terhesség (akár megszüli, akár nem) még mindig párkapcsolatban csúszik be.

Alapvetően mindkettőtöknek teljes mértékben igaza van..

És igen.. "Vigyázni" sokkal egyszerűbb, mint erről dönteni...