Megszakítanád a lányoddal a kapcsolatot ha avortuszra menne?

"Gyönyörűen látszik, hogy a kedves ab-elleneseket baromira nem a gyerek érdekli, csak a magzat. Az élő, lélegző, gondolkodó, gyerek föl is fordulhat, csak a magzatért remegnek"

Például ilyen ocsmányságokra értem. Attól, hogy vannak radikálisabb nézeteket vallóak is a magzatvédők között, még kell általánosítani. Soha nem mondtam pl senkinek olyat, hogy inkább téged kellett volna kikapartatni, vagy hogy remélem, soha nem lesz több gyereke stb. Minden emberi életet értékesnek tartok. Ennyi. Te sem vagy jobb "egy habzó szájú magzatvédőnél", ha Mindenkit egy kalap alá veszel, és lenézel, mert nem azt az elvet vallja, mint te

#33: Én egyszerűen nem akarom elhinni, hogy léteznek ilyen undorító embernek nevezett akármik a földön..... Erre sajnos nem tudok szebb szavakat használni, tudnék még mit írni, de az nem tűrne nyomdafestéket. Hanyinger és gusztustalan a hozzáállásod a saját tulajdon gyerekedhez. Mindenféle rosszindulat nélkül, a Jó Isten mentsen meg minden gyereket a hozzad hasonlóaktól.

Az hogy te megszülted a lanyodat, szinten csak és kizárólag a te döntésed volt, te akartad őt, vállaltad mindenestül! Most meg mikor a leginkább szüksége lenne egy lánynak az anyjara képes lennél ezzel vagdalózni és a szemére vetni, hogy te is megszulted őt, ezért neki is éppen ugyanúgy kéne cselekedni, ahogy szerinted a helyes, mas különben "csak azt kapja, amit ad..?"

Te határozottan nem szereted a gyermekedet, sőt a hozzzádhasonlók azt sem tudja mi az az önzetlen szeretet.

Az ilyet én nem hogy anyának, de még nőnek sem nevezném. Végtelenül ostoba vagy, amiért a szeretetedet attól teszed függővé, hogy sikerült-e ráerőszakolni a lanyodra a sajátos kis nezeteidet...

Biztos nagyon jo kapcsolatotok lehet, elkepzelem a felvilagositast is nalatok.

"Kicsim, ha barmi van nyugodtan szolj, de ha ne Adj Isten terhesen maradsz es elakarnad vetetni az unokam, szedheted a satorfadat es soha tobbet ne szamits ram. Szoval dupla vedekezes, naptari modszer, rendben?"

A helyeben en is nagyon ugyelnek, mert nem akarnek fedel , "csalad" nelkul maradni.

Ja amugy nem volt abortuszom, szoval ez alaposan mellement, de azert szep erveles a idiota gondolatmeneted megvedese erdekben! Grat tenyleg!

De most mar jogom van megszolnom teged, ezek szerint, szoval elitelek mert rohadt elvakult vagy.

Szerencsenre kinottem a mesekbol, de ha van Isten inkabb segitse azokat akik mar valoban elnek, van egy par ember boven.

Amugy jogodban all, megszakitanod a gyermekeddel ezert a kapcsolatod, de ahogy gyakran irjatok "viseljetek a kovetkezmenyeket, a nem tetszest foleg ha mar egy ilyen oldalon megosszatok, tobb szaz emberrel". Szoval akkor legyszives emeszd meg, hogy tobben azt gondolunk rolad amit ilyen kijelentesek utan.

#38 Ezt szigorúan tilos leírni, tehát te NEM segíthetsz neki, nem teremthetsz olyan körülményeket, hogy ne kapartassa el az unokáidat. Te kizárólag mindet megbocsátó szerető anya maradhatsz akkor is, ha a lányod nem-akaromból abortuszra megy, miközben te ott állsz mellette, hogy segítenél neki...

Amúgy a válaszolókkal ellentétben, bizony nem egy esetet el tudok képzelni, amikor a gyerekemmel megszakítanám a kapcsolatot és nem érdekelne a további sorsa (életellenes bűncselekmény, áskálódás a saját családja ellen). Az egy más kérdés, hogy a saját felelősségemet is boncolgatnám ezekben a helyzetekben. Az abortusz nem tartozik ide, de nem tapsikolnék és minden követ megmozgatnék, hogy az unokámat ne bántsa. Igen szomorú lennék, ha a lányomnak a problémamegoldó képessége a küretig terjedne...

Sok mindent olvastam már ebben a témakörben, de az utóbbi napok termése megdöbbentett. Tényleg vannak ennyire elvakult emberek? Tényleg ennyien nem értik, hogy a szüléssel nem ér véget a felelősség, hanem onnan kezdődik igazán? Tényleg elhiszik, hogy csak maga az élet számít, a minősége már nem? Szerintük nem számít a betegség, a nélkülözés, a kilátástalanság?

Néhány kérdéssel arrébb többen megtartottak volna olyan babát, aki maximum kamaszkoráig élhetne. Mert szerintük joga van az élethez. Mit számít, hogy tudatában lesz, mennyire végesek a napjai? Hogy nem nőhet fel, nem lesz szakmája, gyerekei, élete? Tényleg van ember, aki ennek tudatosan kiteszi a saját vérét?

És van olyan, aki egy abirtusz után eltaszítaná a sajàt lányát?

Emberek, még az igazi gyilkosoknak is van édesanyja, és sokukat látogatja is a börtönben. A 90-es évek ekején volt hazánban egy rituális gyilkosság, egy fiú ölte meg a húgát és metszette ki a szerveit. A kezdeti sokk után az anya mindent megtett azért, hogy ne veszítse ek a fiát is, az utolsó gyermekét.

Mert erre vagyunk kódolva.

Nekem csak majdnem abortuszom volt, meggondoltam magam, mert megtehettem.

De nem én vagyok az etalon. Ha a lányom, akinek az élete mellett szavaztam, másként döntene, megérteném. Mert feltételek nélkül adtam neki az életét, amit úgy élhet, ahogy neki jó.