Nem kívánt terhesség esetén, ha már megvan az ultrahangos papír a terhességről, mennyi idő alatt adnak időpontot altatóorvoshoz?

"Ezaz fajta ismeretségi kör nem minket minősít."

Csak azért, mert vannak olyan lányok az ismeretségi körünkben, akiknek volt abortuszuk, még senkit nem tüntet fel rossz színben ebből a társaságból! Ezek a lányok is ugyanolyan emberek, mint te vagy én, vagy bárki más, úgyhogy nem kell senkit minősítgetni, csak azért mert nem a ti szánalmasan nevetséges "szüljünkanagyvilágbaakárazéletünkáránis" elvetek szerint él!! Sőt ha már itt tartunk, nehogy azt hidd, hogy te különb vagy a szóbanforgó lányoktól, csak azért mert neked nem volt abod...De emellé undorítóan ítélkezel mások felett, mindezt ráadásul ismeretlenül!!! Minősíted és elítéled őket, megjegyzéseket teszel rájuk, csak azért mert nem úgy élik az életüket, ahogy szerinted azt kéne. Fogalmad nincs a körülményekről, arról hogy mi miatt választottak az abortuszt, arról hogy milyen anyagi helyzetben vannak, egyszerűen semmit nem tudsz, de azért fröcsögsz össze-vissza. Nem tettek semmi rosszat, meghoztak egy jól átgondolt döntést és elvégeztettek egy teljesen legális műtétet! Be kéne fejezni a másik feletti ítélkezést és a másik eletebe való beleszólást..! Gondolom a te életed makulátlan és tökéletes, hát orulj neki és foglalkozz azzal, ne pedig máséval!

"Te is voltál olyan kicsi és anyukád már akkor örült neked."

Erről a nevetséges és gagyi kifogásról nem fogtok tudni leszokni?! Miért kell mindig belekeverni a szülőket??! Hogy jon ide az én anyukám?? Ő akart engem, tervezett és alig várta, hogy összejöjjön végre a baba!! Ezzel ellentétben itt NEM KÍVÁNT terhességről van szó! Ezt fel bírod fogni? Ég és a föld a tervezett és várt gyerek illetve az egyáltalán nem tervezett, nem kívánt! Amúgy mégis miféle logika ez, csak azért mert anno a mi szüleink örültek nekünk, akkor ebből az következik, hogy nekunk is egyértelműen örülnünk kell? Nem is értem ezt az idiota kifogást, amit mindenhol benyomtok.

"Nekünk legalább van szivünk és nem csak magunknak élünk és bizony számít az emberélet."

Igen, épp úgy ahogyan nekünk is van szívünk és emellé még agyunk is és nem csak össze-vissza ítélkezünk mások felett, hanem néha gondolkodásra is használjuk!

Képzeld nekünk is számít az emberi élet (ami mellesleg nem igaz egy pár hetes embrióra, mert az még koránt sem ember!), épp ezért ha valaki az ab mellett dönt, mert ő így érzi a helyesnek, akkor nem el kezdjük szídni, hisz ha valaki, aki nem akarja a gyereket ámde nyomás hatására mégis megszüli, azzal kapásból 2-3 eletet is tönkrevág!! Az anyaet, aki nem akarta a gyereket, a gyerekét, akivel ez ereztetve lesz és majd nem kap semmi szeretet, illetve ha az apa nem lépett le, akkor az övét is. De persze ezek nem számítanak nyilván, a lényeg hogy szülje meg, ha akarja, ha nem..

A helyzet annyi, hogy egy már megszületett, tudattal, érzésekkel, vagyakkal és tervekkel teli felnőtt ember saját akarata mindig is az első helyen lesz a fontosság szempontjából egy pár hetes sejtcsomóval szemben!! Neki már megvan egy kialakított élete, amit úgy el, ahogy az NEKI megfelel! Ennyi, ezt el kell fogadni, mert ha megszakadtok sem fogtuk tudni rajta változtatni!

Nem kell a nagy ab.ellenzőkre hallgatnod, meg add örökbe, mert milyen szuper lesz neki. Valóban jó indítás az életbe, mikor megtudja, hogy az anyjának sem kellett...

Dönts úgy, ahogy szeretnél, ne befolyásoljon senki vmnye.

Kedves Kérdező!

A kérdésedből kiderült, hogy Te már döntöttél, a válaszokat olvasva, sokan azt osztották meg veled, hogy számukra a hasonló döntés rossz következményeket hozott, és szeretnék, ha még időben újra átgondolnád. A körülmények egy felelősségteljes gyermekvállaláshoz nem mindig jók, de sok múlik rajtunk is. Ha már így alakult, akkor esetleg megpróbálhatunk mi is rugalmasan alkalmazkodni. Az ember jó probléma megoldó. De kell hozzá képzelő erő. Tehát érdemes átgondolni mi lenne ha lenne a gyermekednek egy kistestvére. Vajon örülne neki? (Az én tapasztalatom három gyermekkel, hogy ennél nagyobb ajándékot sohasem tudsz adni a gyermekednek.)

Sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetbe kerültél, tényleg nem látsz más megoldást? Szeretettel 1Léna

Aranyos ahogy próbáltok bűntudatot kelteni a kérdezőben... Ez az ő élete, semmi rosszat nem követ el azzal, hogy úgy alakítja, ahogy neki megfelel. Egyébként pedig miért is kéne a gyerekének erről pl beszámolnia...? Felnőtt ember, azt csinál, amit akar, nem tartozik magyarázattal senkinek.

Én anyumnak volt abortusza, nem kérdeztem rá soha, eszembe se jutott amúgy, nem érdekelt, viszont vagyunk olyan jó viszonyban, hogy egyszer egy téma kapcsán felnőtt és magátol elmondta. Most akkor utálnom kéne..? Ugyanolyan jó a viszonyunk mint eddig, semmi nem változott, nem ítélkezem, mert nincs hozza jogom. Ő akkor úgy látta helyesnek, ennyi, nem kell ezt ragozni.