Nem tudom mi tévő legyek?

Csak csendben, halkan jegyzem meg, hogy Magyarországon 1 év alatt kb 30 000 művi abortusz történik (nem beleszámolva a bécsi tablettásokat) és olyan 600-700 örökbefogadás, összesen, nyílt és titkos, alapítványok és TEGYESZ, sőt a házastársi örökbefogadásokkal együtt.

Tehát az érintettek kevesebb, mint 2%-a gondolja, hogy az örökbe adás lenne a jobb megoldás.

(én is a 98%-hoz tartozom)

"12 hetes leszek a hèten és pàrom tegnap közölte vetessük el ..nagyon szeret igy meg úgy de anyagilag nem tud majd minket el tartani .

Külföldön élünk sajnos nem elég szarul élűnk igy is ..de nem tudom fel fogni mért most ?

Eddig ennyit gondolkozott ? Hogy csak most mondta

10hetes volt az első terhes vizsgàlatom akkor mért nem tudta mondani ." - tényleg, Kérdező, mert másfél hetet(!) gondolkodni?

"Bele se gondol a pàrom én min megyek keresztűl .." - Miért, Te belegondolsz, hogy Ő min fog keresztül menni a következő évek minden napján, ha akarata ellenére belenyomod egy gyerekvállalásba?

Kedves előttem szóló!

Minden sora tipikus, önző , sőt nagyon-nagyon éretlen férfi válasz. Mintha az apukának semmi köze nem lenne saját gyermekéhez.

Mi a csuda lenne az a borzasztó dolog, amin egy férfi átmegy, ha felneveli saját gyerekét??

#44, minden női tévhittel szemben a férfiak egy jó részének nem az a legfőbb életcélja és életértelme, hogy kiszolgálja az anyucikák babázhatnékját, hogy eljátssza a saját akarat nélküli "férjnek és apának valót"

"Mi a csuda lenne az a borzasztó dolog, amin egy férfi átmegy, ha felneveli saját gyerekét??"

Kérdésedre válaszolva kezdődik ott, hogy a következő évek-évtizedek minden percét azzal a tudattal kell leélnie, hogy a párjának fontosabb volt a méhe tartalma, mint ő, és kettejük kapcsolata, az tette vele a legrosszabbat, akit a legjobban szeretett.

Folytatva azzal, hogy minden tevékenységében a jól végzett munka öröme helyett az az üröm lesz benne, hogy "ezt is azért kell, mert a legnagyobb ellenségem... ja izé, életem párja képtelen volt parancsolni az anyai ösztönének" Soroljam tovább? Soha nem fog tudni úgy nézni a gyerekre, hogy ne legyen benne egy rossz érzés... hogy miatta rosszabb az élete, miatta nem lesz soha olyan a kapcsolata a párjával mint annak előtte... és tudod, ez - szemben az abortusszal - egy soha véget nem érő történet, mert az a gyerek mindig ott lesz utána már...

Szia èn csak annyit tudok mondani hogy tarcsd meg, ha ugy van költözz anyudhoz vissza egy darabig. Utána a párod rá fog jönni amikor egyedül lesz hogy mit ès kiket veszitett el igazábol.!!! Kivánok neked egy szèp ès csodálatos babavárást.

Üdv Evelin